A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom

többek közt azt a kérdést, hogy a régebbi korokban miért nincs a tokaji bornak méltó laudatiója? Válasza ma is helytálló történeti argumentum, mely szerint a hegyaljai borokat csak Nándorfehérvár eleste és az egész Szerémség - mely a régi Magyarország fő bortermő területe volt - török kézre kerülése után kezdték becsülni, s ekkor kezdték fellendíteni a hegyaljai szőlőművelést. Innen nézve érthető, hogy Bocatius János miért szentel olyan kitüntetett figyelmet a hegyaljai boroknak: számára már ez a régió volt Magyarország fő bortermő területe! A 18. század tudós latin poézisének egyik epikus iránya Ovidius Metamorphoses (Átváltozások) című müvének nyomdokán haladva az átváltozás-irodalom egy sajátos magyarországi műfaját hozza létre. Megteremtője a szintén nagyszombati jezsuita tanár, az osztrák Schez Péter, aki Metamorphoses Hungáriáé (Magyarország átváltozása) c. eposzával valóságos iskolát teremtett.

9 Eposzában bőségesen él a fertilitas-eszmény és a Bacchus-mitológia kínálta lehetőségekkel: Hungária oly termékeny, hogy az istenek, Pallas, Flóra, Ceres, Bacchus régi székhelyüket otthagyják és gyorsan magyar földre települnek. Egyéni mítoszteremtéssel beszéli el a tokaji nektár kialakulásának történetét. A szolgáló, amint éppen úrnői után vitte az italul szolgáló folyékony aranyat, Tokaj hegyén, ahol akkor még nem termett szőlő, megcsúszott, és a kiömlött folyékony aranyat a föld beitta. Azóta a földkerekség legjobb szőlője terem Tokajban - Bacchus nagyobb dicsőségére.

10 Szintén az antik mitológiát telepíti magyar környezetbe néhány évvel később Schendl Frigyes 1720-ban Nagyszombatban megjelent művében (Sedes Deorum, seu Hungária rerum omnium copia affluens). Magyarország az egyetlen hely, ahol az összes isten együtt élhet, s mindenki megkaphatja a maga jussát a természeti bőségből. így Bacchus is átteheti székhelyét Tokajba, ahol arany vesszőket gondoz, s olyan jó bor terem, hogy a híres falernusi is elbújhat mögötte. Schez és Schendl mellett a Hungária-metamorfózis harmadik jeles képviselője Marotti Imre kassai jezsuita, aki 1728-ban megjelent posthumus művében szakít a hősi tematikával, s arra vállalkozik csupán, hogy Magyarország legjobb borvidékeit énekelje meg.

11 Talán ez a legteljesebb tokaj-hegyaljai bormitológia, mely szellemesen transzponálja az ovidiusi költői hagyományt Tokaj és vidékére. Jellemző és szellemes részlete a műnek Bacchus mesterkedése, hogy Tokaj-Hegyalj át a világ legkiválóbb bortermő vidékévé változtassa. Bacchus elkéri nővérétől, Cerestől Szántót, de a többi vidékre is szemet vet. Meg kell nyernie a szőlőtermelés ügyének a vidék öreg birtokosát, Tokainust és feleségét, Zempliniát. Bacchus, mivel a két öreg vonakodik kötélnek állni, cselhez folyamodik: borrá változtatja a források vizét, melytől aztán lányaik Tallya, Mada, Tolcsva és Liszka, valamint fiaik, Zombor, Tarcal és Keresztúr lerészegednek. Az öreg Tokaj heggyé változik, Zempliniából pedig föld lesz. Majd Bacchus sorra átváltoztatja Tokainus fiait: Tárcáiból kiváló bort adó hegy lesz, a többiből pedig különb-különb féle borokat termő mezővárosok.

12 Bacchus diadala a földi lakók felett beteljesedett, s most már csupán az égben kell elfogadtatnia a tokaji nektárt. Menten be is mutatja új szerzeményét Juppiternek, aki még a Olümposzi nektárnál is jobbnak ítéli a tokaji bort: 9 Szörényi László: Hunok és jezsuiták. Bp. 1993. 69-82. 10 I. m. 170. 11 I.m. 87-93. 12 Lm. 91. 624