A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom
Mind lakomáznak, ürülnek az urnák, már fogy a nektár, Ekkor hozza elő Bacchus a meglepetést. Istenek atyja alig érinti a nyelve hegyével, Máris szól a parancs: töltsd tele jól poharam! {Csonka Ferenc fordítása) Juppiter ezután megáldja a magyar földet, és megparancsolja, váljon ott minden arannyá, a tokaji bort pedig az isteni nektár helyébe tétette. Marotti szellemes, sőt, helyenként humoros bormitológiája játékos újrafogalmazása és átértelmezése azoknak a nagyívü epikus és elégikus kísérleteknek, melyek elődei tollán formálódva már-már azt az illúziót sugallták, hogy ez a tematika egy több évszázada tartó töretlen költői tradíció folytatása. „A tokaji bor és a nektár azonosítása tehát egy olyan költői szimbólumrendszeren belül történt meg, amely Ovidius és jezsuita kommentátorai révén azonosította a görög-római mitológia minden felhasználható elemét a magyar földrajz és történelem elemeivel. A XVIII. század végére ez már olyan magától értetődővé vált, mintha valódi, a humanizmus fénykorából származó toposz lett volna." - summázza a lényeget Szörényi László. 14 A tokaji bor szinte parttalannak tűnő irodalmában szerényen, de igen sokatmondóan rejtőzik Timon Sámuel 15 jezsuita tanár epigrammaciklusa, mely egyik alapvető müvének versbetétjeként látott napvilágot Kassán 1735-ben. A Tibisci Ungariae Fluvii Notio Vagique ex Parte 16 elsősorban földrajztudományi (és történeti) munka ugyan, ám a /j'teratara-fogalmába a korszak még igencsak beleértette és alkalmazta a legkülönfélébb szakdiszciplínák esetében is a varietas, azaz a változatosság elvének megfelelően a poesis felkínálta lehetőségeket. így Timon is lírai eszközökkel oldja a tényközlés száraz modorát, ugyanakkor tagadhatatlanul a tokaji bor reklámját is képviseli, hiszen művének egyik bevallott célja, hogy Magyarország Tisza menti régiójának megismerésére vezérelje a remélt (külföldi) olvasót. 17 A tokaji bor témája egyébként is alkalmasnak látszik Timon számára, hogy Magyarország régi eredetű, s Oláh Miklós óta elevenen tartott fertilitas-képzetét újraértelmezve a termékenység újkori letéteményeseként aposztrofálja azt a Hegyalját, mely a zord természeti adottságokat meghazudtolva a nektárnak lesz a 14 Szörényi: A tokaji bor dicsérete a humanista, illetve a jezsuita neolatin irodalomban. I. m. 23. 15 Timon Sámuel (1675-1736) A Trencsén vármegyei Turnán született, előbb Nagyszombatban, majd Kassán volt teológiai professzor, közben megjárt számos jezsuita rendházat (1694-95 Pozsony, 1696. Szakolca, 1703^ Eperjes, 1705-8, 1712-18. Nagyszombat, 1709. Judenburg, 1710. Buda, 1711. Bécs, 171924., 1728-36. Kassa, 1725-26. Kolozsvár, 1727. Ungvár). Történeti és országismereti munkái számos kiadást értek meg.: 1. Syllabus vocabulorum Grammaticae Emanuelis in ordine d/gre.s'.vH.v.Tyrnavuiae, 1702. 2. Celebriorum Hungáriáé Urbiutn et Oppidorum Topographia. Pars secunda. Pannoniam novam complexa. Tyrnaviae, 1702. 3. Dies peripatetikus. Hoc est Philosophicus et Ambulatorius.... Tyrnaviae, 1708. 4. Corona Regni Hungáriáé...Carolo VI. Imperatore tempore impositi diademata, a Collegio Tyranaviensi oblatam. Tyrnaviae, 1712. 5. Synopsis novae chronologicae Regnorum Hungáriáé, Croatiae, Dahnatiae etc....Parsl-U. ...Pars III Tyrnaviae, 1714, 1715. 6. Purpura Pannonica, sive vitae et gestae S.R.E. cardinalium, qui aut in ditionibus sacrae coronae Hungaricae nati cum regibus Hungaricis Potitifuerunt... Tyrnaviae, 1715. 7. hnago antiquae Hunagariae, representans terrasadventus res gestas gentis hunnicae. enere strictim perscripta. Cassoviae, 1733. 8. Imago novae Hungáriáé, representans regna, provincias, banatus et comitatus ditionis Hungaricae historico genere strictim perscripta. Cassoviae, 1734. (Függelékében közli Apor Péterrel folytatott levelezését.). 9. Tibisci Ungariae fluvii notio, Vagique ex parte. Cassoviae, 1735. 16 Magyarország Tisza folyójának és részben a Vágnak leírása. Hasonmás kiadását gondozta és kísérő tanulmánnyal ellátta János István, Nyíregyháza, 1999. 17 János István: Timon Sámuel és a Tibisci Ungariae Fluvii Notio Vagique ex Parte. I. m. 625