A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - János István: Hegyaljai bormitológia és az újlatin irodalom

szántói bort kortyolgató pápát is számon tart a jeles humanista költő.

6 Bocatius azonban nem elégszik meg ennyivel, a latin szójátékok mentén Magyarország fertilitas-eszménye körvonalazódik, azé a termékenység-képzeté, mely itt éppen Tállya mezővárosban sűrűsödik egyetlen Hungária-szimbólummá: miközben azt fejtegeti Bocatius, hogy „van egy hely: magyarul Talia (Tállya) a neve, innét hozza Bacchus italát az olasz föld, a pápához méltó édes ajándékot", nem csupán egy jövendő bormitológia kereteit teremti meg, de sejteti Magyarország virtuális jövőjét is, melynek jelképes záloga éppen a hegyaljai Bacchus adománya. Egy másik epigrammájában „.. .szentnek Szántó adott szent adományokat", melyeknek élvezetére imígyen biztat az epigramma szellemes - s nem a szántói boron csattanó - klauzulája: „Szent atya, idd a bort, lehet, hiszen szent, de vigyázz: meg ne tántorodj tőle, te a bort is szentül igyad." Túl az ironizáló felhangon Bocatius mellét kétségkívül feszíti a pannon büszkeség, lelkében pedig nem csüggedés vert tanyát, hanem töretlen, optimista jövőtudat, Magyarország termékenységével győzi le az ártó hatalmakat. Bocatius nagyívű költeménye, az Oda Magyarország termékenységéről már a jövendő aranykort idézi, s eme aetas aurea centrumában pedig Bacchus és a köréje font termékenységi képzetkör áll: Bacchus Magyarországon telepedik meg, mint a boldog jövendő biztosítéka: Pannon hazánknak földje csodálatos, Dús táj, javakkal boldog öled tele, S mindazt, mit ember megkívánhat, Jó anyaként megadod te bőven S mint zengjelek most téged, atyánk, dicső Bacchus, ki máshol, más helyen így sosem Vígadsz, s ki jó tréfáknak oly nagy Mestere vagy s a vidám ivásnak? Bacchust övének véli a krétai, S éppúgy a hiszpán, s vélük a római Vitáz s a germán, ám hiába: Itt lakik ő, a magyar hazában! (Mu raközy Gyu la fo rdítása) Kétségkívül, a kassai polgár jövőt építő álmai ezek, s talán az sem lehet véletlen, hogy az időben előre haladván ennek a Bocatiusnál még csak körvonalaiban létező bormitológiának a folytatását éppen Kassa és más felvidéki városok szellemi életéhez köthetjük. Csakhogy mintegy száz év múltán már a jezsuiták tollán formálódik tovább Magyarország és a szűkebb territórium, Hegyalja atmitologizált históriája. Csiba István nagyszombati jezsuita professzor tudós értekezése (Dissertatio historico-physica de Montibus Hungáriáé Nagyszombat, 1714)

8 fordul először természettudományos és történeti alapossággal Magyarország bortermő régiói, igy Tokaj-Hegyalj a felé, s felveti 6 De aljio quodam Papa, accipiente dono vinum ex Szántó, Ungarico oppido. Id. kiad. 244. Ti. a szentatyának 8 L. Szörényi László: A tokaji bor dicsérete a humanista illetve a jezsuita neolatin irodalomban. In: Tokaj a világirodalomban. Szerk. Sturm László. Miskolc, 2000. 19. 623