A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tóth Arnold: Újabb vőfélyversek a kisgyőri népi kéziratos gyűjteményből

Az Isten maradjon veletek, barátim, Hasznosak legyenek az én kívánásim. Áldjon meg az Isten titeket is itten, Szép áldást fordítson tireátok bőven, Szűz koronátokat viseljétek épen, Hogy az Úristennél légyen kedvességben. G/2. Más búcsúzó Vajda hegedűknek álljon meg zengése, A sarkantyúnak is szűnjön meg pengése, Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése, Legyünk csendességbe, míg lészen végzése. Előbb is tehozzád nyújtom én szavamat, Kedves édesatyám, én búcsúzásomat, Mert te Isten után viselted gondomat, Sajnálod is mostan tőled válásomat. C/27. Ételköszöntő vers Minden rendből s karból kik ide gyűltetek, E lakodalmat vígan ... Ez háznak gazdáját meg is tiszteltétek, Hívogatásait meg nem vetettétek. Azért ifjú gazdának hogy tiszteletére Nem utáltuk őtet, hanem gyűlöttünk kedvére, örül is az, látom, mert vagyon jókedve, Ételét, italát el is készítette. C/28. Ez meg borköszöntő E királyi házban kik vagytok egy helyben, E palackot látjátok mostan a kezemben. Hévvidámító ez maga erejében, Azért minden ember töltse, amíg lészen. C/29. Ez a bokrétát megköszönő Egész alázatossággal megköszönjük ezen koronákat, és azt kívánják ezen több legények is, hogy az Isten többekre segélje azon személyt, aki ezt vette, mind aki kötötte, mind kigyelmeteket, hogy mi is visszaszolgálhassuk kigyelmeteknek hozzánk mutatott szereteteket. C/30. Vőlegényfektetéskor így szólsz Édes násznagy uram, e nagy szívességet,