A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

régi birtokkal és egy újbirtokkal. Nevüket onnan kapták, hogy a „régi birtok" a feudális birtokviszonyok óta közösségi erdőbirtok, az „újbirtok" az 1948-as földosztás során került közösségi kézbe.

28 Ezen kívül vannak magánszemélyek, társulások kezében is erdőterületek. A közbirtokok a jogrendszer alapján működnek. A fa kitermelése teljesen gépesítetté vált. A döntéshez és a daraboláshoz motorfürészt alkalmaznak. A közelítéshez erőgépeket használnak. Nagyon ritka esetben lóval is végeznek közelítést. A fa tisztításához, gallyazásához használnak baltát és a hosszú élü palankácsot A fa hasogatásához is baltát használnak. Az erdőn való munkavégzést mára munkavédelmi előírások szabályozzák. A hagyományos erdőgazdálkodás eszközei a két kéziszerszám kivételével eltűntek. Néhány portán még megfigyelhető a hosszú fürész, de már sehol nem használják. Az erdőre épülő szerszámnyél-készítő és fafaragó háziipar megszűnt. Kevés személy készít még használati tárgyakat, de azokat is főleg saját használatra. Ebből adódóan az ilyen jellegű kereskedelemmel sem találkozhatunk. Az erdőhöz kapcsolható még kiegészítő foglalkozásként a szénégetés. A Zempléni-hegységben még müvelik ezt a mesterséget, ezért ennek eszközei még ma is használatban vannak. A hagyományos értékek bemutatásának lehetőségei A Zempléni-hegység belső (erdő)- vidéke nagyon intenzív átalakulási folyamat közben van. A hagyományos életforma letűnésével egy új, más jellegű értékekkel és normákkal rendelkező tájegység alakul ki. Az erdő intenzív kihasználása mellett erős törekvések vannak a turizmus nagy volumenű beindítására. Itt elsősorban nem a „bakancsos turisták" igényeit kialakító intézményrendszerre kell gondolni, hanem az idelátogató igényeinek maximális kiszolgálására, amelynek legfőbb szempontja a kényelem. Egyre többen vásárolnak házat a hegyvidéki falvakban, és alakítják át üdülővé. Az egykor viszonylagos önellátással rendelkező falvak mára üdülőfalukká alakulnak át. Fennáll a veszélye annak, hogy az idős lakosság kihalásával elnéptelenednek, elvesztik állandó lakóikat. Az üdülőtulajdonosok - helyi terminológiával: hétvégesiek - és a „luxusturizmus" meghatározó személyei minden jel szerint nem fordítanak megfelelő figyelmet a tájegység hagyományos kultúrájának megőrzésére. Mivel életben tartása lehetetlen, ezért muzeális keretek között lehet ezeket az emlékeket továbbhagyományozni. Többféle lehetőség kínálkozik ennek kivitelezésére. Egy speciális forma bemutatására tennék kísérletet, ez pedig az ökomuzeális hasznosítás. A Zempléni-hegység egyik meghatározó vonzereje a természeti környezet és ezen belül a történeti kultúrtáj. A történeti kultúrtáj elemei az aktuális kultúrtáj részét képezik. Ezek a mindenkori gazdasági és szociális viszonyok szerint alakulnak ki. A tájformáló tényező a Zemplénben a hagyományos gazdálkodási struktúrából eredő tevékenység volt. A tájban fellelhetőek olyan elemek, amelyek mára elvesztették funkcióikat (reliktumelemek) és olyanok, amelyek megtartották eredeti funkcióikat (prezisztens elemek). Egy elem mindkét formában előfordulhat.

29 A fenti csoportok szerint megkülönböztetünk tradicionális és reliktumtájakat. A tradicionális tájon a települési, gazdálkodási és szociális struktúra különösen konzervatív és tradicionális jellegű. Ez a tájtípus a kezelt és müveit táj kategóriákba tartozik. 28 Petercsák T., 1981. 45-50. 29 Ilyes Z, 2000. 291. 538