A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

A reliktumtájak - melyeket már nem hagyományos módon müveinek - a müvelés fokozatos elmaradásával, extenzívvé válásával megőriznek olyan formákat, amelyek a korábbi táj használatra utalnak.

30 A Zempléni-hegység tárgyalt területe mára a reliktumtájak csoportjába tartozik. A leginkább megfoghatóak az agrárhasznosítás egykori nyomai. Az egykori kaszálók és havasi legelők még ma is meghatározhatóak. Bár az erdő gyors ütemben hódítja vissza a területeket, a cserjések között jól kivehetők ezek a tájelemek. A reliktum kategóriába tartoznak a művelési teraszok (grádicsok), és a határjelként funkcionáló szőrösmezsgyék. Nagyban hozzájárul a táj arculatához a nadrágszíjparcellás müvelés, és azok emlékei. Bár a növénytermesztés - mint szó volt róla - visszaszorult, a parcellák meghatározó szerepet játszanak a táj mozaikszerű arculatának kialakításában. Másik fontos tényező az épített környezet megőrzése. Elsősorban itt a tájba illő épületek építése, vagy pedig a régi épületek ilyen esztétikai elvárásoknak megfelelő felújítása lenne a cél. Fontos megőrizni a kontyolt nyeregtetős formák egységét. A kevés még álló csűr és gazdasági udvar felújítása is fontos feladat lenne, amelynek muzeális értékén túl gyakorlati haszna is van. Olyan kiemelt objektumok kiépítése lenne az egyik fő feladat, amelyekben be lehetne mutatni, kiállítás keretén belül az egykori életformát. Erre már történtek kezdeményezések, néhány településen megnyílt a tájház, felújítottak néhány jellegzetes építményt. Sajnos az ilyen jellegű munkák nem eléggé összehangoltak, és a tájházak berendezése sem tökéletes. A még fellelhető tárgyi emlékek összegyűjtése és rekonstruálása lenne az első feladat. Szisztematikus rendben történő kiállítás megszervezése és a látogatók megfelelő információkkal való ellátása is fontos. A felvázolt gazdasági struktúra folyamatait is be kell mutatni, hiszen ez határozta meg a zempléni emberek mindennapjait. A tárlatoknak egy-egy tájház adna otthont, amelynek gazdasági udvara és melléképületei is látogathatóak lennének. Fontos szerep hárul a tájvédelemre is a kultúrtáj megőrzésében. A hagyományos gazdálkodási formák határozták meg a táj kialakulását, amelynek esztétikai értékén túl természetvédelmi és ökológiai szerepe is jelentős. (Például több védett növény élőhelyéül szolgáltak a kaszálók, amelyek az erdősülés után már nem lesznek alkalmas élőhelyek.) Az általános tájvédelem a tájhasználati lehetőségek hosszú távú megőrzésén túl, a tájban fellelhető - sem a természetvédelem, sem a műemlékvédelem által nem védett kultúrtörténeti és esztétikai értékek védelmére koncentrál.

31 A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a hagyományos gazdálkodás részbeni fenntartása fontos tényező lenne a táj arculatának megőrzésében. Részben be kellene indítani a területek kaszálását és az erre épülő extenzív állattenyésztést. Nem a mezőgazdaságból származó profit lenne a haszna, hanem a táj fenntartása. Ennek a tervnek a kidolgozása részben megoldott,

32 kivitelezéséről nincs tudomásom. További lehetőség rejlik a Zempléni-hegység belsejének ökomuzeális hasznosításában. Ennek keretében tanösvények kijelölése, a már említett kiállítási objektumok létrehozása lenne a cél. A lakosság közreműködésével megismerhetővé válhatnának az idelátogató számára a hagyományos gazdálkodás formái és helyszínei, az épített környezet, 30 Ilyes Z, 2000. 292. 2l

CsimaP., 1993. 13. 32 L. Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Program. 539