A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

ható adatokkal, de mint a hagyományos gazdálkodás eleméről mindenképpen említést kell tenni. A széna iránti lecsökkent igény hozadéka, hogy a magasabban fekvő hegyi kaszálókon felhagytak a rétgazdálkodással, csak a lakott települések körül gondozzák a területet. A távolabbi kaszálókat kezdi visszahódítani az erdő. A széna behordása nagy mennyiségben manapság teherautóval történik. Nagyon ritka esetben gumikerekes lovas kocsival. A vidékre jellemző tótszekér, hegyközi szekér

24 teljesen eltűnt a környékről. Emberi erővel történő szállításra még mindig háti kendőt (ponyus), vagy pedig kézi kocsit alkalmaznak. Említésre méltó még a környék gyümölcstermesztése. A napjainkra használaton kívül lévő erdei és hegyi legelőkön lévő hagyásfák vadgyümölcseinek gyűjtése esetlegessé vált. A helyiek már nem kereskednek a csemegének számító vadgyümölcsökkel. A gyűjtésnek és az árusításnak nagy hagyománya volt az Erdővidéken.

25 Aki foglalkozik vele, főleg pálinkát főz az erdei gyümölcsökből. A régebben gyakori aszalás mára ritkaságszámba megy. Nagyobb a jelentősége a ház körül termő szelídgyümölcsnek. Főleg szilvát és almát termelnek. A helyi lakosok és a pihenési céllal a területen házat vásároló betelepülők felhasználják ezeket a gyümölcsöket. A közvetlen fogyasztáson túl lekvárt és pálinkát főznek belőle. Jelentős gyümölcsök még a dió és a mandula, amelyet helyben felvásárolnak. A bortermelésnek a nyomai a néhol meglévő pincék (Komlóska). Nagyon ritka az a személy, aki otthon, saját fogyasztásra bort termel. A bortermeléshez kapcsolódóan fellelhető eszközök a Hegyaljához köthetők. A földművelést nehezíti, hogy a vadkár elképesztő méreteket öltött. A zempléni lakosok ezt a vadállomány elszaporodásának tudják be. Érdekes jelenség, ugyanis míg müvelés alatt álltak a földek, az orvvadászat kimondva-kimondatlanul, félig legálisan működött. Ezt hatásos megelőzésnek tartották. Véleményem szerint a megnövekedett vadkár nem az elszaporodott vadállománynak tudható be, mert a zempléni erdők közkedvelt vadászterületek, ezért itt jelenleg is kiterjedt vadásztatás folyik. Inkább az a kiváltó oka, hogy ugyanakkora vadállomány jut a jelenleg töredékében megmaradt művelés alatt álló területekre, mint régen az ennek a többszörösére. így a vadak koncentráltan jelennek meg az adott kultúrterületen. Természetesen az erdő lehúzódása is közrejátszik abban, hogy a vadak élettere közelebb került a falvakhoz. A falvak életében nagy tradícióval rendelkezett az állattartás. Baromfit tartottak a ház körül, amellett gyakori volt a méhészkedés is. A legmeghatározóbb állat a szarvasmarha volt. Elsősorban magyar szürke és magyar tarka fajtákat tartottak, amely nem csak hús- és tejforrás volt, hanem fontos igavonó is. A lovat általában csak hosszabb szállításokra használták, főleg telente, mikor is a bérfuvarozás fontos bevételi forrása volt a falunak. Az erdőművelésben a ledöntött fa közelítésére használtak lovat. A sertéstartásnak is voltak hagyományai, elsősorban a szőke mangalica fajtát kedvelték. A juhot kiegészítő állatként tartották. A juhtartásnak egyáltalán nem maradtak fönn emlékei a Zempléni-hegység belsejében. Az állatfajták összeválogatásában fontos szempont volt az, hogy alkalmas-e extenzív tartásra. Kizárólag így tartottak állatot. Tavasztól őszig ridegtartásba vették az állományt a hegyi legelőkön. A településtől legtávolabb találjuk a növendék és húshasznú szarvasmarhák - csorda - legelőit. Közelebb helyezkedtek el a tejelő szarvasmarha le24 Balassa /., 1964. 154. 25 VigaGy., 1990.90. 536