A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

mos helyen fellelhető, természetesen ott, ahol a művelhető földterület szűkössége megköveteli az egymás melletti parcellák művelését. Több helyen látható, hogy több parcella is műveletlenül marad. Mivel a művelt parcellát nem szükséges elválasztani a mellette lévő műveletlentől, ezért értelemszerűen nem alakul ki ez a határjelforma. A föld kézi feltörésére alkalmazott szerszámok, mint az ortókapa, vagy a kétágú a házak melléképületeibe, műhelyeibe, esetlegesen tájházakba, legrosszabb esetben pedig a szemétdombra kerültek. Szerepüket felváltották az erőgépek, ennek hiányában a ritka lóvontatású ekék. A meredek oldalakat, ahol indokolt volt ezeknek a kézi eszközöknek a használata - mint már szó volt róla - nagyrészt kivonták a művelés alól. A kuriózumként fellelhető állati erővel való földművelés kizárólag a lóvontatású szerszámokra korlátozódik: ekét, boronát, lókapát alkalmaznak. A területen megtalálható minimális számú haszoncélra tartott ló az erdőmüvelésben tölt be kisegítő szerepet. A földművelésben való jelentősége elhanyagolható. A szerves tápanyag-utánpótlás a lecsökkent állatállományból adódóan nem megoldott. Emlékei nem lelhetőek fel a településeken. A tápanyagot műtrágyával igyekeznek pótolni, amely nem téríti meg minden esetben a ráfordított költséget. A termesztett növények palettája átalakult. A nagyon extenzív fajtákat fokozatosan felváltották azok az intenzív termesztésre alkalmas típusok, amelyek elviselik a hegység ökológiai adottságait. Ez azt eredményezte, hogy a termésátlagok növekedtek, de még így is jóval alatta maradtak a hegység lábánál található területek mutatóinak. A gabona a 20. század végére eltűnt a belső területek földjeiről. A gyenge termésátlagok nem fedezték a gépesített betakarítás költségeit. A földekbe többnyire kapásnövények - elsősorban burgonya és kukorica - kerülnek. Néhol takarmánynövényeket is termesztenek, de ez is ritka, mert az állattartás is megszűnőben van. Az önellátást biztosító kender termesztése is megszűnt a paraszti társadalom polgárosulásával. Az érték- és normaváltás hatására a ruhadarabokat is kereskedelem útján szerezték be az itt lakók. A kendertermesztés emlékei néhány öreg portán lelhetőek fel. A tiló és a guzsaly hosszú idő óta csupán muzeális értéket tölt be. Több településen ezeket a használati eszközöket konzerválták és helyi tájházakban kiállítási tárgyként elhelyezték (Mogyoróska, Komlóska). A széna és a takarmánykészítés az állatállomány lecsökkenésével elvesztette jelentőségét. Az állattartó gazdák háztáji jellegű gazdálkodása nem igényli nagy területek művelését, ezért a széna és takarmány készítése még nem gépesített. Ebben a munkafolyamatban lelhetőek fel leginkább a hagyományos gazdálkodási formák emlékei. A munkafolyamatok: kaszálás, gyűjtés {takarás) ma is úgy zajlik, ahogy a néprajzi irodalomban a tájegységről feljegyezték.

22 A kaszálás június első felében kezdődik, majd a második kaszálásra - a sarjú levágására - augusztusban kerül sor. A kaszáláshoz ma is az egykocsos, 75-80 cm-es kaszaméretet alkalmazzák. A kaszák beszerzése - amennyiben szükség van rá - a nyíregyházi vagy a miskolci piacokról történik.

23 Az egymás közötti adakozás és öröklés, továbbá a gazdálkodás erőteljes csökkenése miatt a szerszámokból minden gazdálkodó portán találhatóak fölös számú példányok. A falvak határában a kaszálókon láthatóak a széna szárítását elősegítő építmények, az ún. oszrók. Csupán a háromlábú változat lelhető fel, az egyágú, ágasfából kialakított szerkezet teljesen eltűnt a vidékről. Ezek mai használatáról nem rendelkezem megbíz22 Balassa /., 1964. 132-163.; Ikvai N., 1961. 313-318.; 1962. 26-53.; 1981. 34-35.; Paládi-Kovács A., 1979. 148-283. 23 R. I. regéci lakos közlése alapján. 535