A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

a területről egy urbanizált környezetbe. Ennek következményeként egyre kevesebben folytatták a tradicionális gazdasági tevékenységeket. Az Erdővidék és szűkebb-tágabb környezete között fennálló anyagforgalmi rendszer átalakult. A kialakult rendszerben a helyi erőforrások használata minimális, egyre több anyag, félkész, késztermék és energia áramlik be, kifelé viszont minimális mennyiségű, saját energiává] előállított csereérték. Kimondható, hogy megszűnt a terület önellátása. Napjainkban a táj szépségének hatására egyre többen vesznek itt hétvégi házat. Elsősorban városi emberek. Ezek is az Erdővidéken fellépő életmódváltozás jelei, és ez a változás folyamatos, amelyet az öregek beletörődve, a fiatalok tétován, az elköltözést fontolgatva élnek meg. Látszólag semmi nem mutat kiutat ebből a leépülési folyamatból és a megváltoztatott rendszerben nem nyílik lehetőség az erőforrások újbóli igénybevételére. Nincs a területnek lakosságmegtartó képessége, ez pedig a lakosok számának további redukálódását vonja maga után, kialakulhat a „Hollókő-szindróma".

17 A hagyományos gazdasági struktúra emlékei A vizsgált terület gazdasági stratégiáira jellemző, hogy túlnyomórészt agrár tevékenységekre épült. Legmeghatározóbb az erdőgazdálkodás és az állattenyésztés volt. Kiegészítő tevékenységként jelent meg a földmüvelés, amely leginkább az önellátás igényét volt hivatott kielégíteni. Ez nem volt megoldható, ezért kereskedelmi kapcsolatok alakultak ki más tájegységek lakosságával. További kiegészítő tevékenységként jelenik meg a gyűjtögetés, háziipar és a fuvarozás. Napjainkra ezeknek a tevékenységeknek az emlékei többnyire már csak nyomaiban fedezhetők föl. Nagy segítséget nyújtanak a mai felnövekvő generációknak azok a főleg néprajzi jellegű kutatások, amelyek még az utolsó előtti pillanatban felgyüjtötték a gazdasági struktúra elemeinek akkor még markánsan megjelenő emlékeit. Ezen művek alapján - a saját megfigyeléseimmel kiegészítve - próbálom bemutatni a fentebb említett tevékenységformák emlékeit. A Zempléni-hegység belsejében lévő falvakban ún. nadrágszíj-parcellás művelés folyt. A kevés termőföldet nagy tisztelet övezte. „...Még egy barázdáért is vasvillát ragadtak az emberek..."

1 A termőföld minősége rossz, eredetileg andezit málladékon, vörösagyagon képződött agyagbemosódásos barna erdőtalaj, köves, sekély termőrétegű. Kémhatása a gyenge savanyútól az erősen savanyúig terjed. Nagy vízraktározó és víztartó, gyenge vízelvezető képességű.

19 Ezen a gyér termőképességü területen elsősorban tavaszi árpát, rozst, búzát, burgonyát, babot, tököt, kukoricát termesztettek. A föld megmunkálásának emlékei az ökológiai adottságok miatt a 20. század végére is részben fennmaradtak. A meredek oldalak lépcsősen (grádicsosan)

20 való megművelése elvétve még ma is látható. Mivel azokon a meredek oldalakon, ahol indokolt volt ennek a művelési formának a kialakítása, nagyrészt megszűnt a gazdálkodás, ezért ez a jelenség nagyon ritka. A művelt parcellákat elválasztó szőrösmesgye,

21 viszont szá17 Az ökológusok által használt kifejezés a Nógrád megyei Hollókő skanzenszerű településre utal, amely hasonló okok hatására csak külsőségeiben tartotta meg falu jellegét, mert lakóhely funkcióját, ezzel lakosságát elvesztette. 18 Interjúrészlet a R. I-vel készített interjúból (Regéc, 2000. 04. 23.) 19 Részlet az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány részére 1999. tavaszán Regécen készült felmérésből 20 IkvaiN., 1981.27. 21 Uo. 534