A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

Sárospatak, Tokaj) nem bírták betölteni szerepüket, kialakult egy Miskolc felé irányuló vonzás.

12 1920-1941 között a népességnövekedési átlag országosan és a Zemplénihegyvidékben is lelassult (16% ill. 7%), ellenben az eddig stagnáló Erdővidéken növekedett (15%). Ennek oka, hogy a trianoni békeszerződés után megfogyatkozott erdőterületű országban megnőtt az erdő népességeltartó képessége.

13 A gazdasági struktúraváltás okai Magyarországon a második világháborút követően, a szovjet érdekszférába kerüléssel kialakult az ottani mintára épülő politikai és gazdasági rendszer. Ennek hatására elkezdődött a nagyfokú iparosítás, az ipari centrumok létrehozása. Az újonnan kialakított központok erőteljes migrációs szívóhatást fejtettek ki az ország egész területére. Ez a folyamat a 19. század végén már beinduló indusztriális fejlesztésre, a már létező ipari központokra épült, kibővítve a hagyományos nehézipart és energiagazdaságot. Az ipar földrajzi elhelyezkedésében is a hagyományos, a nyersanyagra, szállítási útvonalakra és energiára való település érvényesült. Kialakult egy ipari tengely az Északi- és a Dunántúli-középhegység vonalában. Az urbanizációs folyamatok kizárólag az iparosítással függtek össze, a korábbi szolgáltató (kereskedelmi, kulturális) szerepek visszaszorultak. Az iparosított és a továbbra is agrárjellegű régiók között a gazdasági és életszínvonal-különbség rohamosan növekedett. Ez az 1980-as években megkezdett regionális gazdasági szerkezet módosításokig tartott.

14 A közel negyven éven keresztül tartó folyamatnak még ma is erőteljesen érezhető következményei vannak a gazdasági keretekbe nem beleilleszkedő, hátrányos helyzetű településeken. Az erdővidék települései Beluszky Pál kategóriái alapján az erősen csökkenő népességű, agrárjellegű fejletlen, hegy- és dombvidéki aprófalvak közé sorolhatók. Ezek a falvak a szűkös természeti adottságok miatt mindig is alacsony lélekszámúak voltak, az életkörülmények és az életszínvonal hagyományosan elmarad a fejlettebb gazdaságú régióktól. Forgalmi fekvésük igen kedvezőtlen, innen már évtizedek óta folyik az elvándorlás. A mezőgazdaság csekély eltartó képessége váltotta ki ezt. E községek lélekszáma egyre kisebb lesz, másfelől végérvényesen eltorzul a demográfiai struktúra, a falvak elöregedtek. E falvak agrártevékenységében a szántógazdálkodás szerepe mindig is alárendelt volt, az erdőgazdálkodás mellett a vándor- és háziipar, a helyi erőforrásokon alapuló kisüzemek, valamint az ipari munkavállalás nyújtottak megélhetést a lakosságnak.

15 Az erőteljes iparosítás és centralizációs folyamatok következtében nehezen megállítható népességvándorlás indult el, a kistelepülések elveszítették adózó, termelő és életfenntartó lakosságukat. A frontier-típusú társadalmi élettér kiüresedett.

16 A folyamat hatására a munkaképes emberek - főleg férfiak - közül egyre többen kerestek munkahelyet az ipari központok környékén. A kezdeti időszakban még kétlaki életmódot folytattak a bejáró dolgozók, ám a fiatalabb generáció ezt már nem vállalta fel és elköltözött 12 Konkolyné Gy. É., 1991. 339-350. 13 Uo. l4

EnyediGy., 1996 13. 15 Beluszky P., 1979.359. 16 Vö. A. Gergely A., 1990. 49. 533