A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Osgyáni Gábor: Megjegyzések a hagyományos gazdálkodás átalakulásához és fellelhető emlékeihez a Zempléni-hegység belső területén

manufaktúraipari tevékenységek. A szlovákok huta- és hámortelepüléseket létesítettek, a ruszinok és a németek a montán ipart alakították ki saját környezetükben, a parasztok a Hegyalján telepedtek le. A gazdasági rendszer kialakulása a Zempléni-hegység belső (erdő-) vidékén A Zempléni-hegység belső (erdő-) vidéke önálló néprajzi kistáj, sok jellegzetes vonással. Északról a Hegyköz, délről és keletről a Hegyalja, nyugatról a Hernád-völgy (Meződűlő, Abaúji-Hegyalja) határolja. Területe 293,23 km

2

. Ez a Zempléni-hegység területének 18,1%-át teszi ki. A belső területhez kilenc település tartozik: Mogyoróska, Regéc, Árka, Baskó, Telkibánya, Óhuta, Háromhuta, Ujhuta, Komlóska. A falvaknak kevés a szántóföldjük, a megélhetést a hegység és az erdő biztosította: elsősorban erdei munkával és állattenyésztéssel foglalkoztak, de jelentős szerepe volt az erdő nyújtotta termések gyűjtögetésének is. Itt alakultak ki a keménycserép- és az üvegmanufaktúrák, és nagy múltra tekint vissza a szénégetés és a hamuzsírfőzés is.

5 A fakitermelés és feldolgozás a patakvölgyekben és a kismedencékben indult meg, majd fokozatosan magasabb szinten folytatódott. Az erdők használata iránti igények közé sorolható a legelőterületek bővítése, a manufaktúrák nyersanyag- (hamuzsír) és energiaszükséglete (faszén). A 17-19. századra a Zempléni-hegység erdőállománya 63,3 km

2-rel csökkent. Az erdei irtványföldeket a környékbeli falvak szántó-, rét- és legelőterületként hasznosítják. A síksági és egyes dombsági területeknek is az északi erdők látták el a szerszám-, tűzi- és épületfaigényét. A mogyoróskai erdőkből a 18. században évente 10 000 szőlőkarót szállítottak Tályára.

6 Az erdőhasználathoz tartozik még a makkoltatás, legeltetés, mész- és faszénégetés, gyűjtögetés, vadászat, méhészkedés is. A fa használati tárgyak készítése is sok embernek adott megélhetési lehetőséget. Híres „fafaragó település" volt a tárgyalt területen Háromhuta, Mogyoróska, Regéc és Telkibánya.

7 A hutatelepülések a nyersanyagforrás mellé települtek. Az üveggyártás nyersanyaga a kvarchomok és a hamuzsír. A kvarchomokot a patakmedrekből gyűjtötték össze, és vízenergiával működtetett kőtörőkben készítették elő. A hamuzsírt bükkfahamuból lúgozással állították elő (1 q tiszta hamuzsír termeléséhez 1 kh erdőt kellett elégetni). Ha a telephely környékén az erdőket felhasználták, a huta továbbvándorolt. Ezt őrzik a településnevek is (Óhuta, Ujhuta). A magyarországi huták külföldi exportra is termeltek hamuzsírt. Ennek eredményeképpen Magyarország erdőterülete 1750 és 1850 között 23 000 km

2-rel csökkent. Az erőforrások fokozatos kimerülése és a növekvő indusztriális fejlesztések és centralizációs folyamatok hatására a hagyományos ipari tevékenységek folyamatosan eltűntek a területről. Az infrastruktúra-hálózat térbeli fejlődése az erőközpontokból (Miskolc, Sátoraljaújhely) indult és a gazdasági élet ősi erővonalai mentén haladt, majd - nagy idő- és minőségkülönbséggel - az egyéb, napjainkig hátrányos helyzetű területen folytatódott. A mezőgazdaság tőkés átalakulásának korszaka az 1920-as évekig tartott, mivel a módszer- és eszközváltáshoz szükséges pénztőkével a parasztság nem rendelkezett. Ez a művelt földek mennyiségében és struktúrák átalakulásában jelentkezett. A régi struktúrák a hegyvidéki falvakban kisebb mértékben változtak. A falvak szántóföldjei 8-10, ritkábban 15% körül részesedtek az összterületből. 5 Szabadfalvi J., 1981. 13. 6 PetercsákT., 1989-1990. 184. 7 Petercsák T., Agria XIX. 390. 531