A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Mizser Lajos: Ragadványnevek Cserépfaluban

vaj' jelentést (belső tulajdonság). A sértő jelleg akkor is megmarad, ha az illető tulajdonság már nem illik a név jelenlegi viselőjére. A nevek hangulata - ha nem is egyenlő intenzitással, de sértő. Alig találunk olyan neveket, amelyek szólítónévként is előfordulnak. Bármi is volt az alapja, a ragadványnév gúnynév - nem véletlenül nevezik a faluban csúfolódó névnek. Sőt a ragadványnév hiánya is lehet sértő, hiszen a községbe újonnan betelepülteknek, az ideiglenesen ott lakóknak jött-ment a jelzője a vezetéknév vagy a teljes név előtt. Használati forma általában: ragadványnév és keresztnév (becenév). A szerzett ragadványnevek többsége a teljes név helyett áll (helyettesítő név). Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a szerzett ragadványneveknél lényeges eltérés van a ragadványnév + keresztnév, illetve ragadványnév + becenév között (ezeket az örökölt ragadványneveknél nem különböztetik meg, tehát mindegy, hogy a keresztnevet használják-e avagy a becézőnevet). Példával: Matyó Jankó-ból sohasem lehet Matyó János, de teljesen mindegy, hogy Pucik Berci vagy Pucik Bertalan. Az eddig megjelent ragadványnév-gyűjtemények (-feldolgozások) többsége a helyszíni gyűjtés módszerén alapult. Ez nemcsak a már említett tévedéseket hordozhatja magában, hanem újabb hibaforrást eredményezhet: a szófaji besorolás szenved csorbát. Az igaz, hogy a Rádó névnek az eredeti szófaja melléknév volt, de ragadványnévvé nem melléknévből, hanem vezetéknévből vált. Nem véletlen, hogy a köztudatban a melléknevet tekintik meghatározó szófajnak. Ezt azonban meg kell cáfolnunk. Cserépfaluban a ragadványnevek szófaja 72,28%-ban főnév (ezen belül 56,16% köznév, 43,83%-ban tulajdonnév), és csak 19,90%-ban melléknév. S azt is megfigyelhetjük, hogy más gyűjtésekben is 70%-os a főnevek aránya. Az egyéb szó faj okra 7,02% maradt. Ez a szám természetesen kisebb lehetne, ha a „pontosan meg nem határozható" kategóriában szereplő nevek eredetét ismernénk. Pl. a Macsali névről nem tudjuk eldönteni, vajon köznévből vagy tulajdonnévből vált-e ragadványnévvé. Csaknem minden szófaj előfordul, sőt mondat is {Futva szarik, Lopd teli). Az alábbi szófajokra vannak példáink: számnév: Kétszer, névmás: Senki, ige: Lövök, határozószó: Ugyan, indulatszó: Recefice, mondatszó: Hepci. Névanyagunk képzőkben meglehetősen szegény - legalábbis más területek névanyagához viszonyítva. Ennek oka az is lehet, hogy a vezetéknévből és becenévből alakult ragadványnevek száma eléggé nagy, s azok már képzett alakban váltak ragadványnévvé. A képzők vizsgálatakor nem a puszta hangalakot emeljük ki, hanem a képző jelentését. Az -i képző kifejezheti azt, hogy valaki valahonnan származik (Kácsi), valahol lakik {Dombi), valami mellett lakik {Toronyi), valaki valamit birtokol {Kani), Másik termékeny képző a -s: foglalkozást jelöl {Csordás), időleges foglalkozást {Brúgós), valamivel való ellátottságot {Bajuszos), valamire való hasonlítást {Szálkás), eseményt {Birkás). A -si jelentése: valahol lakó {Új sorosi), valami mellett lakó {Faluházasi). Az -ó, -ő szuffixummal képezhetünk foglalkozásnevet {Harangozó, Kerülő), állandó külső, illetve belső tulajdonságot {Rezgő, Hívő). A következő képzők egy mozzanatúak: -ős {Pergős), -ista {Jehovista), -ás, -és {Földrengés), -ka, -ke {Bárányka). Kevés az összetett szó is {Bőrpál, Juhpúp), továbbá a különírandó szókapcsolat {Burzsuj kulák, Kis szemű). Többnyire a köznyelvi szókincs a jellemző {Bajusz, Postás). Találunk tájnyelvi szintű mesterségszavakat {Harsli, Sidrik), ma már nem használt tájszavakat {Csetreng, Rabonyás) és ma is ismert tájszavakat {Girind, Nyisnyás). Idegen szó, kifejezés csak elvétve fordul elő; ezek is a németből jöttek {Fírer, Kontesz, Vaszisz). 524