A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

gorkiji hősnővel Schaár a Ligeti Miklós által alkotott Déryné oly népszerű, biedermeier szobrára (Budapest, 1916) riposztozna. Ezúttal a művészi vetélkedésnek az ábrázolt esik áldozatul. Az a példás, nagy egyéniség, akit különösen városunkban nem szabadna deheroizálni, ott, ahol példás élete nagy részét leélte, s ahol emlékét oly tisztelettel ápolják, mint ami csak a legkiemelkedőbb egyéniségeknek jár ki. A Hazafias Népfronthoz, mint kezdeményezőhöz kötődő három alkotás, ha a társadalmi rétegeket csak részben közelítette egymáshoz, a lokálpatriotizmust mindenképpen segítette föléleszteni. Ha ezek közül kettő kiállja az idő próbáját, akkor szándékuk már nem volt hiábavaló. Ekkor az egyetemváros építésével egy időben is készültek kimagasló képzőművészeti alkotások, de mint arra történt utalás, az egy korábbi tanulmányban külön fejezetet kapott. A másik, jelentős egység pedig a színház 1960-as felújításához kötődik. (Az ott elhelyezésre kerülő színészarcképekről pedig egy más megköze//. kép. Medgyessy Ferenc: Herman Ottó, 1956 (Papszer) (Fotó: Szuió P. 2003) ütésből lesz szó - bár születésük még az ötvenes évek végére datálódik.) A korszakban állított köztéri alkotásokat illetően nem lehetünk teljesek. Az alig pár évig nyilvánosságot kapott, csekély művészi értéket képviselő müveket számba venni e munkának nem volt célja. Inkább tendenciákról esett szó, ami a későbbiekben változni fog. Az intézmények „névadó" szobrainak elkészíttetése mint igény az évtizedek múltával egyre szélesebb körben hódít teret. 1960 után egy új lehetőség adódik a szobrászok számára. A politikai évfordulók megünnepléséhez szinte kötelező módon társul az új monumentum felavatása. Azok azután az ünnepi felvonulások egy-egy stációját fogják képezni útban a nagy emelvény felé, a Hősök terén álló Szovjet katonai emlékműhöz. DIE GEBURT VON DENKMÄLERN IN MISKOLC (1945-1960) Eine natürliche Folge der Systemwechsel bringt die Entfernung von öffentlichen Schöpfungen, die die vergangene Macht symbolisieren, und die Errichtung von Monumenten, die die neue gesellschaftliche Kraft loben, mit sich. Im Abriss äußert sich die Befreiung der erstickten Erregungen, die nicht einmal eine besondere Anstrengung und einen konzentrierten Willen beansprucht. Der Gemeinsinn, der, wie man ihn auch heutzutage erfahren kann, in den aus öffentlichen Spenden errichteten Denkmälern ausgedrückt wird, ist schon am Anfang mit einem Fragezeichen versehen. So werden zur gleichen Zeit andere, wenn auch nicht einander 509