A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

4. kép. Szovjet hősi emlékmű 1945. (Hősök tere 1975-ig) (Fotó: Jászó Z. 1960 k.) A Görgey-szobor eredeti helye a Felszabadítók útja és a Szabadságharc utca találkozásnál lévő kis térségen volt. Kapóra jött, hogy a román hősök emlékmüve váltsa ki azt. A fehér márványdombormü egy csatajelenetet ábrázol, ami egy kis építészeti kiegészítéssel, lépcsővel vált méltóságteljessé. A forgalmassá vált kereszteződésből - de talán nem is csupán azért -, ma a Lévay utcára került át. Ennek az emlékműnek az életrehívása és áthelyezése is hü tükre a mindig törékeny politikai kapcsolatoknak. (Annak szerzője ismeretlen, talán stíluskritikailag Kocsis András neve hozható vele kapcsolatba.) A második világháború alatt és után a múzsák hallgatni kényszerültek. A káoszban, a zűrzavarban az érzékeny művész lelke csak a nyomasztó tehertől való megszabadulás kényszerétől hajtva alkot. A társadalom, a közösségek más létszükségleti dolgok megszervezésével vannak elfoglalva, nincs felkérés vagy megbízás. A győztes szovjet hadsereg halottainak emlékművét - mint rendesen - saját bajtársaik emelik. Iglói Gyula kutatási eredménye szerint a Hősök terén évtizedekig látható szovjet katonai emlékművet Emil Mironovics Vajstein tervei alapján készítették gránitból, s mint általában ez is obeliszk volt, melyen aranyozott csillag ragyogott, s kétnyelvű felirat volt olvasható. (Avatása 1945. május 1-je volt.) Tulajdonképpen ez egy temetőn kívüli síremléknek tekinthető, amit országosan azután a felszabadulási emlékmüvek voltak hivatottak kiváltani. Mivel Miskolcon erre az emlékműcserére 30 év után, 1975-ben került sor, nem mondhatjuk, hogy a város lakossága nagyon igyekezett volna a győztes hatalom rokonszenvét kiérdemelni. Tudatosan, vagy tudat alatt húzódott ez ilyen sokáig, vagy tán egyfajta válasz volt a magyar áldozatok emlékének semmibevételére? De míg az első világháború elesett katonáit nevük említésével tisztelték meg a város kerületeiben 501