A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

10. kép. Szalay Lajos: Énekek éneke V., papír, tusrajz, Jelezve jobbra fönt: Szalay Lajos M. Tapolca 1984. VII. 9. (Herman Ottó Múzeum, Itsz.) 26. László Gyula Szalay Lajosnak Kecskeméten, 1985. VI. 4-én Az Úrnak, tekintetes Szalay Lajos pictor angelicus úrnak, aki a kibírhatatlan szenvedések rajzolója, nekem barátom s legutóbb azt írta betegeskedik. Most kérdem, hogy van és jobbulást kívánok minél hamarább, mert lehet, hogy november havában meglátogatom new yorki otthonában. Ez a nyolcadik levél az idén önmagamhoz, bár személy szerint Lajosnak szól. Kedves Önmagam, úgyis mint Szalay Lajos! Ha messzi századokba nézünk vissza, akkor az egy korban élt művészeknél, íróknál, építészeknél, vagy a tudomány embereinél észrevesszük a közös vonásokat s azt mondjuk: románkor, gótika, reneszánsz, barokk stb. Bár a ma élő embereknél elsősorban a különbségeket figyeljük meg, bizonyos, hogy mindannyiunkban benne van az a közös vonás, amiről majd késői utódaink közös névvel illetnek. Mi azt vesszük észre egymás494