A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

5. A Felfeszített és kínzója. Rettenetes erejű, de előadásában (pl. az árnyalások) a többi közül kiütő „konzervatív" rajz. A hálómustrás árnyalás szokatlan ebben a szenvedéssel telt légkörben. „Ikonográfiái újítás": Krisztust nem szegezték fel, csak felkötözték és lábai is szabadon feszülnek a térben. Megdöbbentő az egyik pribék, aki a kínlódás ujjait tördeli vasharapóval s közben, mintha önfertőzésben kéjelegne. 6. A Keresztfa alatt lehetne a címe s főalakja a kétségbeesett, térdeplő Anya. Arckifejezésére szinte az őrjöngés ül ki. Rajzi megformálása ismét csak az acélmetszők vonalhálóját idézi, a mozdulat kissé színészies, átüt rajta a múlt öröksége. A háttér Szenvedője már halott, a mellette lévő római őr inkább díszítőfigura, szemben a baloldali gonosz figurájával, amelynek gúnyolódása vérlázító, szemmel láthatóan a „Zsidou, mit tesz" szöveget idézi meg. 7. A sorozat talán leglíraibb rajza a mit sem értő, szenvedő Anya kezében tartja keresztrefeszített kis csecsemőjét és a háttérből felsejlik a kiszenvedett. A vonal itt is küszködő, bizonytalan, nyoma sincsen a rézmetszeteket idéző árnyékhálónak, hanem függőleges, elmosódó vonalkák jeleznek valamit a tériségből és kusza vonalak írják elénk az egykor gyönyörű, de most idősödő meggyötört Anyát. Az elmondottakból világos lehet bárki előtt, hogy Szalay Lajos igazi mondanivalója a Mária Siralommal kapcsolatban vonalmüvészetében fogalmazódott meg: megteremtette a megkínzott vonalat. Közben rengeteg emlékképpel gazdagította azt a szellemi hátteret, amely mindannyiunké, akikben áhítatot kelt az Ómagyar Mária Siralom. László Gyula 21. Szalay Lajos László Gyulának New York, 1980. március 24. Kedves Gyulám! Valahányszor rólam írott cikkedet olvasom, mindig körülnézek suttyomban és szinte félve: ugyan kiről beszélnek? ugyan kihez szólnak? Aztán megnyugszom mégis: semmi kétség, nekem köszöntek. Most is így vagyok a „conceptussal", amit az Ó-magyar Mária Siralomhoz készült rajzaimról írtál.

68 Alig akarom elhinni, hogy ez rólam szól, annyira feldicséred a rajzaimat. Persze bármennyire nehéz is elhinnem, azért örömmel belenyugszom, hogy hát igen, nem mondom, és a rámkenegetett háj alatt kedvtelve éldegélek a hiúságomban. Nagyon köszönöm a cikket Gyulám. Nem akárkitől jön az elismerés, válogatás nélkül hitele van mindenki előtt. Én is szeretném remélni, hogy ezúttal nem bélyegekben fogják rajzaimat a cikkedhez mellékelni. Hisz nem leszünk kórban (hosszú ó) a társaik. Leveled a nyilván erőltetett és alaptalan előérzettől lehangolt. Remélem még számos sőt számtalan évek telnek el míg „körülvesznek a ... sóhajai". Ettől eltekintve viszont nagyszerű, hogy az egyébként soha be nem fejezhető munkatervedet sürgeted, így tíz év múlva azt fogod észrevenni, hogy húsz év munkáját hordtad tető alá. Aztán majd a következő tíz év termékeny araszolásához kezdhetsz. Április 28-án érkezünk Pestre. Előbb csak Juci és én, aztán a leányom és az unokák, végül a vőm is. Hadd lássa ez a rakás amerikai, hogy a még Ohio államnál is kisebb Magyarország milyen bors belülről. Mivel augusztus végéig maradok otthon, így lesz alkalmunk találkoznunk a Te, úgy olvasom, eléggé tömött menetrended mellett is. Én majd időnként fel-fel hívogatlak és ha éppen otthon vagy, akkor meg is egyezünk a következő percre. Ahogy szoktunk. Még telefonkagyló a kézben és már is indulok egribikavéres másik kezemmel megnyomni a csengődet. Illyés Gyula hatvanadik születésnapjára egy magyar kiadás részére húsz, egy francia könyvbe pedig nyolc rajzot csináltam. Ingyen és bérmentve, mert így illik mindkettőnk rangjához. De ezek a rangok azóta sem csökkentek és most Illyésnek is illene kitenni értem. Erről most már ne szólj Illyésnek. Ezt szégyen erőltetni. Püskivel beszéltem. Elküldte a könyveket. Persze csak hajópostán és így bizony vánszorog a küldemény, bár a Püski rendelkezésére álló idő alatt már gyalog és a tenger alatt búvárcsomagban mászva is Pesten kellene lenni a könyveknek. De hát nálunk magyaroknál a nem múlást mindig a már szinte kötelező késés biztosítja. Elkezdtem komolyan tanulmányozni Dávid király életét és a zsoltárokat. Szeretném megcsinálni a Genezis formátumában és terjedelmében. Egyik oldalon Dávid életéből valami vizuálisan is izgalmas rész, a másik oldalon a szinte minden esetre található zsoltári vonatkozás grafikai parafrázisa. Dávid élete tele van látványos eseményekkel, a neki tulajdonított zsoltárok pedig nyüzsögnek a szimbólumokba kívánkozó képes beszédtől. Dávid ugyan egy tömény zsidó hős, de nekünk, különösen az Ószövetségre fütyülő katolikusoknak, gazdag tanúság és tanulság arra, hogy Isten kegyelme szinte törvényszerűen megengedhette ennek a határtala68 Az Ómagyar Mária-siralom. Baráti jegyzetek Szalay Lajos két rajzához. Művészet, 1980/9. 10-13. Szalay kéziratban olvashatta előre az írást. 489