A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

nul gazember csirkefogónak a végtelen rangot: őse lehetett a Megváltónak. Persze csak úgy, ahogy a tavalyi tehéntrágya őse az idei húsvéti kalácsnak. Előfordulhat, hogy jövő művészettörténészek párhuzamban emlegetik majd az „Ács Fiának Evangéliumát" a „Dávid, a Szent Trágya" című én rajzaimmal. Úgy legyen. Ámen. Egyelőre úgy látszik, hogy a hetvenedik évemre szánt kiállítás mégis nyélbe, helyesebben Galériába ütődik. Persze, ha a billegő politikai helyzet megengedi. De ha létre is jön a kiállítás, lendületén sokat fékez P.Ö.G. betegsége, mert még ha rendbe is jött Gábor, az infarktus nyilván szörnyű élménye, figyelmének alkotó részét nagyon lefoglalhatja. Ez a lefoglalt figyelem pedig hiányozhat az organizálás éberségéből. P.Ö.G. helyettesítő jobbkezeiben pedig nem igen lehet bízni: zömmel suták. Fehér Zsuzsán lesz a rendezés dandárja. Nem tudom, ő most éppen hova és kire lelkesedik. Előfordulhat ugyan már csak az esedékes csoda miatt is, hogy most éppen az én kiállításom lesz a legfőbb gondja. Te vagy a második, aki említi, hogy a Művészet Szalay számra készülődik. Abból, hogy Te már a második vagy, aki erről írsz nekem, arra kell gondolnom, hogy többen is kaptak megbízást cikk írására. Azt nem sikerül egyitek leveléből sem kiérteni, hogy mikorra tervezik a lap megjelenését. Nyilván a kiállításommal fogják szinkronizálni. Úgy illene, hogy irigyeljelek a sok utazásért, de a szinte nekem is érthetetlen igazság az, hogy ha tisztán rajtam múlott volna én ma is Tarnabodon élnék, koromhoz illően a sutban ücsörögve. Ez nem túlzás. 1933-ban lementem a bodi Búcsúra két napig. 1955-ben nagyapám a szó-szoros értelmében kizavart. 1941-ben két havi ösztöndíjat kaptam a Balatonra.

69 A katonai időket leszámítva 1945-ig ott éltem egy helyen, egy kis szobában Jucival. Néha-néha átmentem Egryhez sakkozni. Valóban én rögtön gyökeret eresztek éppen ott, ahol vagyok. Ha Juci szinte erőszakosan nem mozgatna meg néha-néha, én soha sehova nem mennék. És a sorsom csúfolódása: 1946-tól már a negyedik ország levegőjében füstölődöm. Az előző fejezethez egy szintén jellemző adalék. Bárhol éljek is, a hely, ahol élek, nem érdekel. Nevezetességeiről, népéről, népe szokásairól szinte semmit sem veszek észre. Még a múzeumok remekeit is szívesebben nézem könyvekben. Egy new yorki fontos és szép gyűjteményt Somlyó György fedezett fel nekem tavaly. Majd húsz évig éltem a közelében és nem tudtam róla semmit. Tavaly a békéscsabai könyvtár kiadott rajzaimból egy kb. ötven reprodukciós könyvet.

70 A kiadót, Lipták Pált, megkértem, hogy Neked is küldjön egy példányt. Remélem küldött. Az anyagot nyomatokról (kicsikről) nyomtatták, néha erős nagyítással és így talán durván jöttek ki a rajzok, de én mégis elégedett vagyok velük, mert trampliságukban van valami brutális szépség. Mivel az annak idején Illyés számára készült rajzokból is van a kiadványban egy-kettő, neki is küldettem egy „tisztelet" példányt, de ö sem jelezte, hogy megkapta. Arra kell gondolnom, hogy otthon is elveszhet néha a postán a küldemény. Akárcsak itt, ahol lassan már a sors kivételes ajándékának számít minden megérkezett csomag, vagy levél. Ahogy a mi korunkban már illik így sopánkodni: bezzeg a régi jó világban... Véletlenül a kezembe került a Művészet egy Tót Menyuska

71 külön száma. Tőled is közöl egy nagyon szép megemlékezést. Hallod e Gyula - ez a Menyus szörnyen nagy művész volt, nagysága mellett még gyönyörű példája is a jobb agyféltekés művésznek. A szóvá nem tehető, csak le és megművelhető élmény képpé varázsolt valósága. Szegény: magyar volt. Visszhang nélküli, süket szemekben elenyésző, pusztába kiáltott szín. Vakok vakságába fulladt remekek. Ő már igazán az örök fényességből láthatja, hogy müvei még ott is ragyogó világosság. Szeretettel üdvözöl, feleségednek kézcsókomat küldöm Szalay Lajos 22. Szalay Lajos László Gyulának 1982. XII. 10. Kedves Gyula! A nyár kissé zsúfolt volt és nem igen volt időm egyébre, mint a 22 Kafka rajz

72 úgy-ahogy elkészítésére. Remélem mégis, hogy mindkettőnk erejéből és idejéből futja majd a közeli jövőben egy hosszabb beszélgetésre. Most egyébként sokat beszélgetek Veled. Könyveidet olvasgatva barangolok sokat igérő múltunkban. Balatonrendesen. 70 Szalay Lajos rajzai. Bev.: Szalay Lajos. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979. 71 A Művészet Tóth Menyhért száma: 1976/3.; benne László Gyula: Emlékezés a főiskolás Tóth Menyhértre. ' Franz Kafka: Elbeszélések, Európa Könyvkiadó, Bp., 1983. A könyvben 74 Szalay rajz jelent meg + borító. 490