A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

udvariasságból, baráti elnézéssel, hanem a tisztességes művészi munka megbecsülésének a szándékával, örömével. Hiszen főiskolás kora óta tudhatta, hogy László Gyula vonal­rajzaiban mindig ott van a formának, az emberi testnek mélyen átérzett tisztelete, amit az általuk kifejezett harmónia nemcsak támogat, hanem egyúttal fölfokozni is képes. Összességében: levelezésük mérlegét mindkét alkotó pályaszakasz beszámo­lóiként, munkáik üzenetének árnyaltabb, még a szakmai közönség előtt is ismeretlen összefüggéseinek az újszerű megvilágításaként (1. Szalay a Genezis-rajzok keletkezésé­ről) értékelhetjük. Szalay levelezésének e mostanival kiegészülő együttese fölveti, fölvetheti azt az igényt, hogy közelgő évfordulói (2005: a halálának 10.; 2009: születésének a 100.) va­lamelyikére levelezését is jelentesse meg önálló kötetben a Szalay állandó kiállítást be­mutató-fönntartó intézmény, a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum. 1. Szalay Lajos László Gyulának New York, 970. VIII. 30. Kedves Gyula! Magadra vess, ha levelemet sillabizálnod kell, de a már eleve is receptre termett kézírásom a tíz éves gépelés miatt végleg olvashatatlanná vált. Mivel már 1946-ban eljöttem hazulról, az akkor induló Megyeri Barna 3 művészetét csak a Galériában 4 lévő munkáiból ismerem. A meghatódottságot és a poszthumusz tiszteletet elfelejtette velem a meglepetés: bár tudtam mindig (a rajzaiból), hogy a „kölyök" mekkora nagy tehetség, munkáinak érett férfiassága és nyugodt méltósága mögül alig tudtam kihámozni azt a gyereket, akivel 1942-ben pár hétig együtt voltam. Szobraiból már csak az ártatlan derű és szinte olimpuszi nyugalom emlékeztetett arra a srácra, aki a kurszki légitámadások alatt hanyatt fekve egy alig megásott lövészteknőből úgy nézte szinte örülve a sztalin lámpák fényében keringő „Mari néniket" mint aki cirkuszban szórakozik. Hogy megvédje szemét a hulló rögöktől az arca fölött üveggel takarta le az árkot. Erről a kicsit mafla optimizmusról aztán lebeszéltük, elég nehezen, mert a félelemre alkati­lag alkalmatlan volt és az ott kissé mégis csak indokolt óvatosságot felesleges zaklatásnak tekintette. Egyébként erről az időről, de még a korábbi évekről is sok adata lehet Polonyi Elemérnek 5 (777 6. Av. New York, N.Y. 10001), aki a fronton parancsnoka és előbb is jó barátja volt Barnának. Gondolom, hogy kérésednek eleget tettem; többet a legjobb akarat mellett sem írhatnék, mer az emle­getett pár héten kívül Megyerivel kapcsolatom nem volt. Baráti szeretettel ölel Szalay Lajos 255 West 98. Street New York, N.Y. 10025. 2. Szalay Lajos László Gyulának New York, 1971. január 23. Kedves Gyula! Nagy megtiszteltetés lenne számomra minden sor, amit Te bárhol írnál rólam, de elképzelésedhez hoz­zá kell fűznöm valamit. Soha nem készülnek vázlatok a rajzaimhoz, mert egyszerűen nem komponálok, nem rakok össze (componere). Minden rajzom egyedi; egyszer és egyszerre készül - esetleges változatok mind egypetéjű ikrek. Előzményei nem vázlatok, legfeljebb egy-egy új rajz néha vissza-rábólint egy előbbi örömre, de mindig új élménnyel. Mint a sorozatos éjszakák az öröm soha meg nem unt ismétlésével újraélik a teremtés rutinját. De egy éjszaka sem - még a csődös sem - vázlata vagy előzménye a későbbi még oly sikeresnek. Persze ennek az is lehet az oka, hogy én nem rajzolok müveket. Én csak levezetem egy-egy rajzban vizuális vagy indulati feszültségemet addig müveskedve-barkácsolva a rajzon, míg a vonatkozó feszültség él bennem. 3 Megyeri Barnabás (1920-1966) szobrászművész, 1937-42 között járt a Képzőművészeti Főiskolára. Szalayval a Don-kanyarnál voltak együtt. 4 Galéria = Magyar Nemzeti Galéria 5 Polonyi Elemér (1911-1991) fotóművész, 1933-38 között járt a Képzőművészeti Főiskolára. 1951 ­ben kivándorolt az Egyesült Államokba, New Yorkban élt. 465

Next

/
Thumbnails
Contents