A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

szüntette be a zsidó fuvarosok foglalkoztatását, s több vállalkozó vagyonát: lovait és szekereit zárolták.

9

) Még nagyobb mértékben apadt az izraelita kereskedők száma: 1938 és '42 között kb. 950-ről 380 főre (73-ról 40%-ra), amiben közrejátszott, hogy a Felvidék visszacsatolása után Kassa jelentős piacokat vesztett, és sokan az új határokon kívülre telepedtek.

10 1940 szeptemberétől a „gyenge keresztény kisegzisztenciáknak a lakosság egyötödét alkotó, s az anyagilag tehetősebb zsidókkal" szembeni megvédésére hivatkozva, az izraelita árusok heti és napi piacokon, valamint a vásárokon való árusítását is megtiltották, miként a zsidóság 10 óra előtti vásárlását (!), mivel - az indoklás szerint anyagi fölényük birtokában az áruk többségét, akár az árdrágítás révén, ők szerezhették meg, ami a keresztény piaci árusoknak és a fogyasztóknak is jelentős károkat okozott. Mindezzel párhuzamosan, a keresztény kereskedelem „nagy üzlethelyiség hiányára" tekintettel zajlott az izraelita üzletek és árukészleteik átadása (elsősorban a divat-, kötött- és rövidáru-kereskedések igényléseinek a száma nőtt meg, s a kiutalásokat jellemzően azok kérték, akik korábban valamelyik izraelita üzletben szereztek szakmai képzettséget és gyakorlatot), bár azt a belügyminisztérium és a város is elismerte, hogy számos olyan zsidó üzlet van Kassán, amelyek eddigi működését sem a régóta fennálló, sem az újabban létesült keresztény vállalkozások nem pótolhatják, ezért ezek további fenntartása nemcsak hadi vagy közellátási, hanem általános közgazdasági és szociális érdekből is indokolt. (Néhány példát említve, Steiner Oszkár fémárugyárának, Friedrich Henrik és Székely Elek vegyészeti gyárainak, Schwarz József kelmefestő és vegytisztító vállalatának folyamatos termelésére 1944-ben is szükség volt; míg a Freiman család vezette Tornai Mész- és Faipari Vállalat az újraindítandó zsidó ipari üzemek között szerepelt; a Lorber testvérek gőzfürészüzeménél, a Fried Hugó és Fia- vagy a Friedmann és Moskovics-féle faipari cégeknél, valamint Deutschberger Samu bútorgyáránál pedig a város vezetése ugyancsak 1944-ben, az alapvető igények kielégítése érdekében tartotta szükségesnek új vezetők kinevezését.)

12 Végül, hasonlóan jelentős volt az izraelita vendéglősök és kocsmárosok számának csökkenése: kb. 80-ról 16 főre (50-ről 8,1%-ra), amit a keresztény igénylők gyarapodása és a nekik juttatott üzlethelyiségek ellensúlyozhattak. Vagyis a diszkriminációk sorozata mindenekelőtt a szilárd egzisztenciájú, a trianoni Magyarország vidéki városaiban élőknél kedvezőbb gazdasági helyzetű izraelita kis- és középpolgárságot, valamint az 1920-as, '30-as években betelepedő kisegzisztenciákat sújtotta.

14 Kísérőjelensége pedig a keresztény és a zsidó népesség közötti ellentétek erősödése lett (a kereskedői és iparengedélyek revízióját véleményező bizottságok tagjai ugyanis a konkurens keresztény iparosok és kereskedők voltak; vagy a Kassán is megalakuló Keresztény Kereskedők Áruforgalmi Szövetkezete szintén az izraeliták 9 Kassa Városi Levéltár (a továbbiakban KLt.) Polgm. 8579/941. Ili/a, 19728/944. 10 Jakab lm. 55-58. " Csíki l m. (Városi zsidóság...) 415. 12 KLt. Polgm. 19103/944, 16763/1944; A Kassai Kereskedelmi és Iparkamara Jelentése 5. 315/1944, 4431/1944, Csíki i. m. (Városi zsidóság...) 254, 296, 415. 13 Jakab lm. 58-59. 14 Az Orthodox Izraelita Jótékony Nőegylet jelentése szerint a '40-es évek elején a kassai zsidóság legszegényebb rétegének több mint 80%-a az orthodox hitközséghez tartozott, a piaci árusítás tilalma is elsősorban ezt az irányzatot sújtotta, míg az elszegényedő iparosokat támogató Poel Cedek egylet erre az időszakra teljesen vagyontalanná vált, beszüntette működését, majd 1944-ben több más egyesülettel együtt feloszlatták. Csíki i. m. (Városi zsidóság...) 415-416. 390