A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

háttérbe szorítását célozta, ugyanakkor a zsidó üzletek és egyéb vállalkozások átvétele a város súlyosodó gazdasági helyzetén alig enyhített.) A zsidósággal szembeni ellenszenvet növelhette, hogy 1939-ben a VIII. hadtest mellé rendelt munkaszolgálatos zászlóaljat Kassán, a Zrínyi utcai barakkokban helyezték el (ahová nagyszámú helyi izraelitát is soroztak), s hogy Lengyelországból, majd a szlovákiai deportáció megindulásakor e területekről ugyancsak a menekültek újabb és újabb hulláma érte el a várost. Nagyságrendjét (valamint a helyi zsidóság gyors szegényedését) jelzi, hogy a '40-es évek legelején az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) mintegy 3000 főt támogatott a településen, és itt helyezték el a Lengyelországból érkező gyermekek egy részét is. Végül ezzel függ össze, hogy a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) egyik irodája - 1944. július 1-jei bezárásáig - ugyancsak Kassán működött Pilisy Tamás vezetésével, miként az is, hogy csendőrnyomozó egységével már 1940 márciusában idevezényelték Ferenczy Lászlót (utóbb ő volt a magyarországi vidéki zsidóság gettósításának és deportálásának egyik irányítója), akit többek között a menekült izraeliták elfogásával bíztak meg.

15 A német megszállást követően Kassán, miként egész Abaúj-Torna megyében, a további, immár a zsidóság alapvető szabadságjogait és életfeltételeit korlátozó rendeleteket, majd a deportáció előkészítését és lebonyolítását - országos összehasonlításban - az egyik legradikálisabban és rendkívül intenzíven hajtották végre. Kassa ugyanis az I. műveleti zóna (egész Kárpátalja és Északkelet-Magyarország) s a hozzá tartozó VIII. csendőrkerület központja lett, ahová már a megszállás napján, 1944. március 19-én jelentős német haderő, valamint a biztonsági rendőrség és szolgálat alakulatai érkeztek, sőt itt tartózkodott a kassai hadtest parancsnokának kinevezett Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagy, az 1942 januárjában a Délvidéken elkövetett tömegmészárlás egyik vezetője is.

16 Mindezt a település stratégiai fontossága: „kedvező", a lengyel határhoz közeli fekvése, valamint vasúti csomópont jellege és közlekedési összeköttetései indokolták, ami egyúttal lehetővé tette, hogy valamennyi magyarországi deportáltat a németeknek átadva, innen szállítsák tovább a megsemmisítő táborokba. Ez már Eichmann, Wisliceny, Krumey, valamint Endre László és a Ferenczy László vezette magyar „zsidótlanító különítmény" (Takács Albert, Lulai L. László, Meggyesy Lajos, Zöldi Márton) április 24-ei kassai megbeszélésén szóba került, ahol a gettósítást ellenőrizték, és az I. műveleti zóna zsidótlanításának menetéről tárgyaltak, majd nyert megerősítést a május 4-6-ai Bécsben tartott konferencián, ahol a sorra kerülő deportálás részleteiről döntöttek.

1 (Sőt Eichmann Rudolf Hösst, az auschwitzi táborparancsnokot is Kassára rendelte, hogy az személyesen győződjön meg a város áteresztőképességéről.

18

) A kidolgozott terveknek megfelelően, bár a gettósítási rendelet csak április 28-án jelent meg, a kárpátaljai és északkelet-magyarországi megyék vezető közigazgatási tisztviselőinek és csendőrparancsnokainak Munkácson, április 12-én hozott döntéseit követően azonnal elkezdődött - országosan az elsők között - a kassai és a megyebeli zsidóság koncentrálása. A gyors végrehajtás szándéka, illetve a kistelepüléseken szétszórtan élők magas aránya indokolhatta, hogy csupán Kassán állítottak fel gettót, míg a megye közsé15 Randolph LBraham: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon. Budapest, 1997. 104, 198, 296, 421; Encyclopaedia Judaica. Vol. 10. 1215. 16 Bráfiam i. m. 557-558; Lévai Jenő: Zsidósors Magyarországon. Budapest, 1948. 104. 17 Lévai i. m. 104; The Destruction of Hungárián Jewry. A Documentary Account. Ed. Randolph L. Braham. New York, 1963. Doc. 157, 159. 18 Die Deportation und Vernichtung der Juden aus Kosice im Mai/Juni 1944. Daten und Dokumente. Zusammengestelt von Michael Okroy. Juli 1999. 391