A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

nyelvű zsidó politikai és kulturális lap indítására került sor (Zsidó Hírlap, Zsidó Újság, Zsidó Szó). Emellett az American Joint Distribution Committee az I. világháború után Kassán hozta létre kelet-szlovákiai központját, amely a legrászorultabbak támogatása mellett, a produktív segélyezés szellemében segítette a Colonial Bank és a Kassai Zsidó Hitelszövetkezet létrehozását, s amit majd a szintén Kassa székhelyű Szlovenszkói Zsidók Szociális Segélyező Egyesülete váltott fel, mely sokrétű szociális tevékenysége során (pl. a nehéz helyzetű gyermekek étkeztetése és nyaraltatása vagy a kiskereskedők és kisiparosok kamatmentes kölcsönökkel való ellátása), ugyancsak különös gondot fordított a fiatalok szakmai képzésére, valamint munkára nevelésére (árva- és tanoncotthon építése, asztalos-, kárpitos- és lakatostanonc-műhelyek fenntartása, kertészeti és tangazdaság működtetése).

6 Végül, e tendenciák a felekezeti élet háború utáni további fellendülésének is kedveztek, amit a neológ és az orthodox hitközség szociális, kulturális és oktatási intézményeinek széles körű tevékenysége (az előbbi elemi iskolájában magyar és szlovák, az utóbbiéban szlovák, a Talmud Tórában német és héber nyelvű oktatás folyt), valamint az új templomok felépítése jelez.

7 Összegezve, az I. világháború utáni évtizedekben a kassai zsidóság fiatalabb generációi, illetve az újonnan betelepedők között erősödő zsidó nemzeti azonosságtudat az 1930-as évek végétől kiváló érvként szolgált a „magyarság elárulását" hangoztató antiszemitizmus számára, ugyanakkor a helyi cionista szervezetek az ellenállás vagy különböző mentési akciók kezdeményezésének reményét kelthették. A másod- és harmadgenerációs, asszimilálódott magyar zsidóság körében pedig - a közös kisebbségi lét alapján - a magyar lakossággal való sorsközösség érzése s a lokális identitás erősödhetett, ami a keresztény közeg vészkorszakbeli magatartásának adott különös jelentőséget. A bécsi döntés után az I. zsidótörvényt, majd az azt követő, az izraeliták gazdasági korlátozását célzó rendelkezéseket az újonnan kinevezett köz- és szakigazgatási apparátus a legnagyobb szigorral igyekezett végrehajtani, amit legfeljebb a lakosság minimalizálódó ellátásának biztosítása ellensúlyozhatott valamelyest. Egyébként már a visszacsatolás után számos izraelita iparos hagyta el a várost (és Magyarország területét), majd az 1939-es iparrevízió következtében - a kassai ipartársulat adatai szerint - a képesítéshez kötött, illetve iparengedély alapján gyakorolható iparszakmákban számuk mintegy 380-ról 239 főre, az egyéb „szabad" iparokban (pl. fuvarozók, szeszfőzők) 120-ról 73 főre csökkent (az összes iparos kb. 21%-a), ami meghaladta a törvényi szabályozást, de elmaradt a zsidó iparigazolványok arányát 30%-ban maximáló, 1939 nyarán hozott kormányrendeletben engedélyezettől.

8 (Kassa erdőhivatala pl. a '40-es évek elején 6 Az egyesületet és intézményeit nem csupán a Joint, hanem a város is rendszeresen támogatta, bár az saját munkáját (1938 után) „a magyar nemzethűség szempontjából kifogástalannak" minősítette. Kovács i. m. (Zsidók válaszúton...) 145-146; Lányi-Propperné i. m. 81-86, 96-97; Csíki i. m. (Városi zsidóság...) 259, 291-292,412. 7 Erről bővebben Lányi-Propperné i. m. 76-80; Pinkas ha-Kehillot. Hungária. Jerusalem, 1963. 26-30; Encyclopaedia Judaica. Vol. 10. Jerusalem, 1996. 1215. 8 A vegyesipar-társulat 1939. szeptember 20-án készült kimutatását közli: Jakab Árpád: A zsidóság szerepe Kassa gazdasági életében. Budapest, 1944. 17-23. (A kötet az 1944 májusában megnyílt Zsidókérdéskutató Magyar Intézet sorozatában jelent meg, melynek deklarált célja a zsidókérdés rendszeres vizsgálata, adatok gyűjtése és tudományos feldolgozása volt. Jakab munkáját éles antiszemita hangnem jellemzi, és statisztikai adatait is - melyeket magunk utólag nem találtunk meg - a főbb arányokat elfogadva, kritikával kell kezelnünk.) 389