A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Csíki Tamás: A kassai zsidóság a Holocaust idején

A KASSAI ZSIDÓSÁG A HOLOCAUST IDEJÉN CSÍKI TAMÁS A nagy múltú szabad királyi városba csupán az 1939^0. évi országgyűlés jogkiterjesztése után telepedhettek izraeliták (ezt megelőzően a szomszédos megyékből, illetve Rozgonyból jártak a kassai vásárokra árucikkeiket eladni, s az ipari megrendeléseket titokban átvenni), de a település és a kereskedő grémium a régi, privilegizált polgárság védelmében ezt követően is minden eszközzel akadályozta gazdasági térfoglalásukat. Ennek ellenére az 1850-es évektől számottevően nőtt a betelepedő zsidóság száma: 1869-ben 2178 fő (az össznépesség 10%-a), 1910-ben már 6723 fő (15,2%), származását, társadalmi-vagyoni helyzetét és kultúráját tekintve is erősen differenciálódott (a Galíciából és a keleti megyékből származók mellett, nőtt az ország nyugati területeiről érkezők száma), s bár a dualizmus végi népszámlálás 80%-ukat magyar anyanyelvűként vette számba (1880-ban még fele-fele arányban magyar, illetve német anyanyelvűként), asszimilációjuk és társadalmi integrációjuk e történetileg rövid idő alatt korántsem válhatott teljessé és befejezetté.

1 E sokrétűen tagolt zsidóság felekezeti életét gyakori viszálykodások kísérték. A hitközség az 1868-69-es egyetemes gyűlést követően - egyedüliként a megyében - a kongresszusi (neológ) szervezethez csatlakozott (s a 15. községkerület székhelye lett), ami, illetve az 1866-ban épült zsinagóga berendezése körüli hosszú vita az orthodoxia kiválásához, s 1871-ben önálló hitközség alapításához vezetett. (Az utóbbin belül majd 1918-ban szefárd imaegyesület is alakult.) Ugyanakkor a két irányzathoz tartozó hitközség sorra alapította és működtette hatékonyan oktatási-kulturális, szociális, valamint vallási-hitvédő szervezeteit.

2 Az I. világháború s az azt követő impériumváltás a kassai zsidóság életében is új helyzetet teremtett. A háború alatt számos izraelita menekült érkezett a városba (az 1920-as évek elején kitelepítettek kb. 1/5-e viszont - 1922-ben pl. a 600-ból 109 fő - e felekezethez tartozott), majd az 1920-as, '30-as években részben a külföldről (Lengyelországból, Szovjet-Oroszországból), részben egész Szlovákia területéről beköltözők a közösség létszámát tovább gyarapították (1938-ban 11 420 fő, a polgári népesség közel * Jelen tanulmány a Randolph L. Braham által szerkesztett és 2004-ben megjelenő Holocaust Enciklopédia (The Geographic Encyclopedia of the Holocaust in Hungary) egyik átdolgozott és jegyzetelt fejezete. A munkáról, amit a „The J. and O. Winter Fund" (JOWF) támogat, bővebben: Csíki Tamás: A miskolci zsidóság a Holocaust időszakában. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XL. Szerk. Veres László-Viga Gyula. Miskolc, 2001. 335. 1 Minderről bővebben: Csíki Tamás: Városi zsidóság Északkelet- és Kelet-Magyarországon. Budapest, 1999. 17-19, 37-39, 52-59, 130-133, 175-181, 209-215. Részletesebben: Lányi Menyhért—Propperné, Békefi Henriin: A szlovenszkói zsidó hitközségek története. Kassa, 1933. 64-78; Zsidó Lexikon. Szerk. Újvári Péter. 454-455. Budapest, 1929. 454-455; Emánuel Enten: Zur Geschichte der Juden in Kosice. Zeitschrift für die Geschichte der Juden in der Tschechoslowakei. Jg. 2. 1931/32. 279-291, Jg. 3. 1932/33. 47-60. (Enten Manó 1914 óta volt a kassai neológ hitközség rabbija, munkája az asszimilációs szándékú tanulmányok sorába illeszkedik.) 387