A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Frisnyák Zsuzsa: Magyarország kocsi- és szekérállománya, 1889

MAGYARORSZÁG KOCSI- ÉS SZEKÉRÁLLOMÁNYA, 1889 FRISNYÁK ZSUZSA Az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának évtizedei alatt számos alkalommal összeírták az ország fogatolt járműállományát.

1 Ezen katonai, honvédelmi célú - a kistérségek közúti szállítási kapacitásait feltáró - számlálások közül egynek előkerültek az adatsorai. Jelen tanulmánynak az a célja, hogy ennek a még publikálatlan, 1889 februárjában végrehajtott összeírásnak az adatait ismertesse és elemezze. A fogatolt járművek összeírásai közül Magyarországon eddig csak az 1895-ös felmérés adatai kerültek nyilvánosságra.

2 Nem véletlen, hogy a belső, kizárólag hivatalos katonai használatra készített járműszámlálásokat sem a néprajzi, sem pedig a történeti szakirodalom nem ismeri. A Honvédelmi Minisztérium levéltári iratanyaga rendkívül töredékesen maradt fenn, a járműszámlálásokról pedig semmi. Mintegy két évvel ezelőtt a Kereskedelemügyi Minisztérium útszakosztályának 1889-es levéltári iratanyagából előkerült a Honvédelmi Minisztérium átirata és ezen átirat melléklete, Magyarország kocsi- és szekérállományát - járási és városi szinten feltáró - statisztikai táblázat. (L. melléklet.) Habár a kísérőlevélből nem derül ki, miért küldte át a Honvédelmi Minisztérium a statisztikát a közlekedési tárcához - hiszen a korábbi járműszámlálások esetében erre nem volt példa -, mégis valószínűsíthetjük az okot. Az apparátus ekkor dolgozik Magyarország első úttörvényét (1890: I. te.) megalapozó részletes elemzéseken. Vélhetőleg Baross Gábor kezdeményezésére - az úttörvény előkészítő munkálataihoz felhasználható esetleges adatforrásaként - került az irat a közlekedési tárcához. Sajnálatos módon az összeírást tartalmazó kéziratra az összeírás tényleges ideje nem volt rávezetve, így azt csak közvetett módon tudtam megállapítani. A Pest Megyei Levéltár alispáni iratainak iktatókönyvéből kiderül, a honvédelmi miniszter 1888 decemberében is elren1 Az összeírások jogi alapját az 1873: 20 te. és az ehhez kapcsolódó, a honvédelmi miniszter által 1879. április 7-én kibocsátott szabályrendelet jelentette. Szinte lehetetlen megmondani, ténylegesen hány alkalommal végezték el a számbavételt. Voltak évek (1882, 1886, 1887), amikor a számlálást elrendelő miniszteri utasítás nyomtatásban is megjelent és voltak évek, amikor nem. Ez utóbbi esetekben a honvédelmi miniszter közvetlenül levélben utasította a törvényhatóságokat az összeírás elvégzésére. 2 Vö. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. A mezőgazdasági statisztika fejlődése és az 1895. évi 8. te. alapján végrehajtott összeírás főbb eredményei községenként. 1-5. köt. Bp. 1897-1900. A kötetek bevezetőjéből kiderül, hogy a statisztikusok egyedül az 1882-es katonai járműösszeírásról tudtak, de eredményeit nem ismerték. Azt is tévesen állítják, hogy az összeírás kizárólag a lófogatokra terjedt ki. Az 1895-ös mezőgazdasági összeírás lényeges jellemzője, hogy kizárólag a jármű- és igásállat-állomány esetében, az állam az összeírás szempontjait - a honvédelmi igények kielégítése érdekében - kiterjesztette azokra is, akik földbirtokkal semmilyen formában nem rendelkeztek. Tehát az állam a jármüvekre nem mint a mezőgazdasági gazdálkodás eszközére kíváncsi! A fogatolt járműállomány adatait - járási összesítésekben - a közös hadügyminisztérium önálló füzetben is megjelentette. 3 K 227. 28723/1889. Ló- és szekérösszeírás eredményét feltüntető főkimutatásokat átteszi a honvédelmi miniszter, 1889. június 9. 359