A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

1908. február 5-től 19-ig a Földtani Intézet tanulmányútra küldte Kadicot, hogy a szeletai kőeszközöket hasonló leletekkel összehasonlítsa és „kultúraszintjüket" megállapítsa. Minthogy Magyarországon összehasonlítható gyűjtemény nem volt, ismét Bécsbe kellett mennie. Itt Hugó Obermaier és Szombathy József professzorokkal a szeletai ügyben értekezett. Obermaier a szeletai paleolit kőipart „típusos" Solutréennek határozta meg, melyben különösen a szépen megmunkált babérlevélhegyek vannak nagy számban képviselve. Ugyanakkor több eszköz valódiságát kétségbe vonta, mivel: - Több eszköznél hiányzik a patina, és azt a benyomást keltik, mintha nemrég készültek volna. - Az egyes darabok felületén teljesen hiányzik az egységes megmunkálás, ami a Solutréi technika jellemzője. A hamisítás vádját Kadic nyomban megcáfolta, ugyanis: - Az ásatást személyesen vezette, és a legtöbb darab bolygatatlan rétegből került elő, amiknek előkerülési körülményeit rögtön a helyszínen feljegyezte. - Az ásatásokat egyszerű hámori munkások végezték, akiknek csak az első darabok megmutatása után lett fogalmuk arról, hogy valójában mit kell keresniük. Elképzelhetetlen, hogy csaltak volna, és típusos Solutréen eszközöket tudtak volna készíteni. - Az sem képzelhető el, hogy a város hamis paleolitokkal legyen elárasztva, mivel a miskolci paleolitok közt is találni olyanokat, amelyek teljesen egyeznek a Szeletában gyűjtött „modern készítményeknek" nevezett darabokkal. A fölmerült kétely eloszlatása érdekében 1909-ben Kadic Paleolitos kőeszközök a hámori Szeleta-barlangból címmel írt dolgozatában azt is kifejtette, hogy a kőeszközök patinája és technikája nagymértékben függ az anyag ásványi minőségétől. Mivel ezek az eszközök az oxidációnak ellenálló réteges kalcedonból készültek, nem képződhetett rajtuk patina. Véleménye szerint a kőipar részleteinek sem kell szükségszerűen megegyezni, mivel az embercsoportok vándorlása, izolációja és a rendelkezésre álló nyersanyagok révén a megmunkálás szokása és az ipar eredeti jellege is változhat.

64 A vádaskodások kapcsán Kadic mellett Herman Ottó újra síkra szállt, és éles hangú iratban (Das Artefakt von Olonec und was dazu gehört) próbált a váddal leszámolni.

65 1908. május 4-től június 21-ig a Földtani Intézet igazgatósága Kadic kérésére engedélyezte az ásatás folytatását a Szeletában, melyhez 1000 korona költséget biztosított. Ekkor Kadic fő célul tűzte ki, hogy a paleolitok elterjedéséről tiszta képet nyerjen, és ezekből sokat gyűjtsön. Nagy súlyt fektetett a holocén és a pleisztocén rétegek különválasztására is. Az ásatásokat ismételten siker koronázta, a kőeszközökből közel 300 darabot gyűjtött. Az ásatás fő szenzációja mégsem ez volt, hanem az, hogy az ősmedve csontjai mellett más emlősök maradványait is megtalálták.

66 Miközben 7909-ben tovább folytatódott a munka, egyrészt a múzeum részéről Miskolc határában és az Avason, másrészt a Földtani Intézet részéről a Szeletabarlangban, felmerült a kutatások kiterjesztésének igénye más lelőhelyekre is, amelynek személyi és anyagi feltételei lettek volna. A Földtani Intézet megbízta Kadicot azzal, hogy munkatársat keressen, aki ásatási módszerét elsajátítva a nyári kutatást önállóan vezethetné. Kadicnak sikerült megnyerni Hillebrand Jenő antropológust, akivel május Kadic O., 1915. a. 162-164. Herman O., 1913. 11. Kadic O., 1915. a. 165. 30