A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

Herman Ottó a leletek között az ősember nyomait már másfél évtizeddel korábban fölismerte.

48 Leszögezte azt is „Ezek után bízvást remélhetjük, hogy a rendszeres ásatások egyszerre csak a diluviális ember csontjait is előhozzák a Bükkhegység barlangjaiból".

49 A miskolci sztratigráfiai viszonyok revideálásával egy időben Kadic Ottokár a Bükk barlangjait kereste fel, kutatásainak kettős feladata volt:

50 - a Bükk hegység barlangjaiban a pleisztocén ősember újabb nyomait megtalálni, - és ezáltal a miskolci ősember kérdése tisztázásának érdekében a lelet földtani korát a barlangi lerakódásokban rétegtanilag rögzíteni. Az 1906. évi október 18-tól november 28-ig tartó ásatások során Kadic először a Kecske-lyukat és a Büdös-pestet kutatta át, de a próbaásatások nem hoztak eredményt, így Herman Ottó tanácsára átment a vidék legnagyobb barlangjába, a Szeletába. Herman a Szeletát elhelyezkedésénél fogva és adottságai révén (szádja magasan nyílik, jó rálátást biztosít a vadak váltóira, ami elsősorban az ősemberek vadász életformájához elengedhetetlen lehetett; és terjedelmes a belseje) az ősember igényeihez mérten különösen lakályosnak vélte, ezért javasolta elsősorban ott kezdeni a kutatást.

51 Kadic a rétegtani szempontok rendkívüli fontossága miatt korát meghaladó, különösen precíz ásatási módszert dolgozott ki, melyet később itthon és külföldön egyaránt elismertek. A módszer lényege: a felásandó területet 2x2 méteres négyszögekre osztotta, és minden négyszöget rétegek szerint külön ásatott. A rétegek különválasztása kőzettani, őslénytani és régészeti alapon történt, ahol a rétegek egyöntetűsége miatt a tagolás nem volt lehetséges, mesterségesen 0,5 méteres rétegenként ásatott. A négyszögeket arab, ezen belül az egyes rétegeket római számmal jelölte. Mindazokat a tudományos szempontból fontos tárgyakat, amelyek egyazon négyszög egyazon rétegében kerültek elő, közös jelzéssel egybecsomagolta, és leltárba foglalta. Minden tárgy legfontosabb adatait (megnevezés, anyag stb.) leltári naplóba vezette. E módszerrel végzett ásatása során négyszögenként hol vízszintesen, hol függőlegesen haladva megkapta a barlang átmetszetét, a tárgyak vízszintes és függőleges irányú elterjedését.

52 A Szeleta-barlangban a próbaásatás 1906. november 14-től 28-ig tartott, mely 200 koronába került. Ekkor a barlang előcsarnokában Kadic 12 méter hosszú, 2 méter széles, 6,5 méter mély gödröt ásatott. A kiásott gödörben az alluviális réteg alatti rétegben, melynek rétegsora világosszürke, majd világosbarna, majd sötétbarna barlangi agyagból állt, barlangimedve-csontokat talált a recens fauna teljes hiánya mellett. A legtöbb csont hosszában törött volt, némelyeken zúzási nyomok is látszottak; és a csonttöredékek között élükön és hegyükön koptatottak is előfordultak. Kadic ezeket a nyomokat emberi kéz műveinek tekintette, amelyet még jobban megerősítettek a bolygatatlan pleisztocén rétegekből előkerült tűzhely- és faszénnyomok.

53 Kadic a Földtani Társulat 7907. április 3-án tartott szakülésén számolt be kutatásáról, ahol Török Aurél az eredményeket biztatónak találta; és a Földtani Intézet igazgatóságának előterjesztésére a földmüvelésügyi miniszter az ásatások folytatását rendelte el.

54 Az ásatás folytatása előtt Kadicot 1907 tavaszán a Földtani Intézet igazgatósága bécsi tanulmányútra küldte, hogy a cs. kir. udvari múzeum ősrégészeti osztályának 48 PappK., 1907. 120-129. 49 PappK., 1907. 134. 50 Kadic O., 1915. a. 156. 51 Hennán O., 1908. 553.; Uö. 1911. 111. 52 Kadic O., 1915. a. 157-158. 53 Kadic O., 1915.a. 159. 54 Kadic O., 1907.341-342. 27