A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

alatti kertben is termeszthettek zöldségeket, répát, tormát, hagymát, retket, valamint hüvelyeseket is. A korszakban egyetlen édesítőszer állt a szegényebb rétegek rendelkezésére, a méz, a viasz előállításának mellékterméke. A majorságban méhek nem voltak, az urbárium szerint ezt tizedjövedelemből szerezték be, a viasszal együtt, bár mint a legtöbb jövedelmet akkor, ezt is árendába adták.

186 Konyhára való fűszerek beszerzéséről egyetlen adat van, miszerint Alaghyné 1621-ben egy regéci székelyt küldött Göncre, sáfrányért, borsért, székfüért és gyömbérért.

187 A vár környékére való ügyelés mellett a porkolábhoz tartozott a vár alatt lévő vadaskert és a gyümölcsöskert kezelése is. A kertben tartott gyümölcsfák termését ő aszaltatta, az udvarbíró jóváhagyásával. Az utasítás szerint teljes egészében a vár szükségére.

188 Építkezések A 16. századtól kialakult munkamegosztás, miszerint a porkoláb a katonai, az udvarbíró a gazdasági feladatokra ügyel a vár illetve az uradalom terén, két ponton fonódott csak össze, mégpedig az építkezések és a hadi készletek gazdálkodása terén. A vár és a hozzá tartozó épületek egyértelműen a porkoláb felügyeletére voltak bízva, de csak azért, mert ő lakott folyamatosan a várban, ő látta, hogy hol, milyen javításokat, építkezéseket kell végezni. A pattantyúsok, kőművesek, egyéb munkát végző emberek is az ő keze alatt dolgoztak, feladataikat ő adta ki. Azonban minden más egyébbel az udvarbíró rendelkezett, hiszen az uradalom jövedelmeit ő ismerte, így a birtok munkaerejével is ő rendelkezhetett. A tisztviselők élelmezésénél bemutatott birtokpolitikai elv az építkezések és a raktározás területén is érzékelhető volt. Alaghy Menyhért birtoklása alatt a főúri reprezentáció egyik központja volt Pacin mellett Regéc. Udvartartása és kísérete mellett maga az úr is a várban lakott, a helyiségek használatát, kialakítását ez nagyban befolyásolta. A 16. század második felében kiépített rezidenciát a 17. század húszas-harmincas éveiben is változatlanul használták, sőt lakható részeit az akkori igények szerint bővítették is. 1635-től csupán reprezentatív és lakó funkcióiban következett be változás, a birtokközpont funkció csorbítatlanul megmaradt. A raktározáshoz és a vár ellátásához szükséges építmények renoválása, létesítése emiatt került előtérbe. A várbeli építkezések tárgyalása előtt meg kell jegyezni, hogy a kőépítkezés rendkívül költséges és nagy körültekintést igénylő műveletei ellenére ritkán lehet pontos adatot találni arra nézve, hogy hol, mikor, miből, milyen épületet emeltettek a birtokosok. A kivitelezés körülményei egyedül az elszámolásokban és a levelezésekben jelentkezhettek konkrét jelleggel. Az időszak alatt végig a fa, vagy faszerkezetű épületek renoválása, építése jelentette a legfontosabb feladatot a várban és azon kívül a palánkban. A birtokos engedélye nélkül kizárólag faépítményeket emelhettek, sőt ismert, hogy esetenként ezek építéséhez is a feljebbvalók beleegyezését kellett kérni.

189 186 E 148 Fasc. 409 Nro. 15. 21. pont 187 P 108 Rep. 34. Fasc. B. Nro. 39. 188 1639-ben, a Sajtos házban aszalt vadkörtét, szilvát, cseresznyét, almát, somot, valamint diót is inventáltak. Az inventárium februárban készült és ekkor még majdnem mindegyikből egy, mástél köbölnyi volt. 189 A stratégiailag rendkívül fontos Murány udvarbírójának is csak faépítkezésekre volt felhatalmazása a 16. század közepén. Kenyeres, 2002. II. 483. 254