A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében
Gyöngyössy János főporkoláb esetében van csak megnevezve, mint „kantor, kontor" formájában adott jövedelem. Az 1637-es év szegődményei ebből a szempontból, már jóval részletesebbek. 1635-től csak négy vagy hat embernek kellett főzni a konyhán, de számukra is csak 4-5 tál étket készítettek, ettől többet nem volt szabad főzni. Az asztal mellé ekkor már csak a fontosabb tisztek ültek, így az udvarbíró, a porkoláb, a tiszttartó, a perceptor, a számtartó, esetleg a kulcsár. Asztalukra való bor ekkor még korlátlanul állt rendelkezésükre, mert az utasítás ennek fogyasztását mértékletességükre bízta. A szabad asztalok helyzete mint korábban szerepelt, hamar megváltozott, az 1636-os év szegődményeit már új kondíciókkal kötötték meg. 135 Szabad asztala csak az udvarbírónak maradt meg, a konvenciójában szereplő élelemmennyiséggel „szabadon" gazdálkodhatott. Ezen kívül kapta fizetését, melyben több természetbeni tétel is helyet kapott. Az uradalmi fiscus 1636 után már csak akkor kapott ételt, ha dolga miatt a várban tartózkodott. 136 Az 1636 márciusában felfogadott viceporkolábnak sem járt asztal, viszont nagy mennyiségű természetbeni juttatást kapott a fizetésén kívül. Ha viszont a gróf úr, vagy főrangú megbízottja járt a várban, az udvarbíró asztalánál volt helye. 137 Eszterházy még 1636-ban ellenőrzésre küldte Eörsy Zsigmondot és Révay István tokaji kapitányt, hogy a vár ellátásában és állapotában kívánt változásokról adatokat kapjon. Felhívta figyelmüket, hogy az asztaltartásban történt változtatást megtartsák, s aki emiatt menni akar, ahelyett új embert keressenek. 138 A kialakult helyzet csak az udvarbíró esetében változott, akinek 1637-es konvenciójában újra megjelent a szabad asztal. 139 Alaghy távollétében csak 3-3 tál ételt 140 főztek ebédre, vacsorára 141 , ez azonban tudva, hogy mindenkinek járt, jóval kisebb megszorítás volt, mint ahogy azt Eszterházy 1636-tól szabályozta. A főtiszteken (udvarbíró, porkoláb, perceptor, számtartó) kívül több, az uradalom ügyeivel megbízott szolgáló is tartózkodhatott ideiglenesen a várban. A tisztviselők többségének szegődményében szerepelt egy tétel „szolgájának ételé". Az ellátásnak ezen formája az 1636-os új szerződésekkel is megmaradt, bár sok esetben módosul, egy fő ily módon élelmezett szolgára. 142 Talán ezek együtt a vár konyháján kaptak valamiféle ételt, az is lehet, hogy a felettesük költségén, bár ennek írásos nyomát eddig nem találtam. A többi szolga mellett 1635-ben hasonló ellátást kapott még a plébános inasa is. Orjoskovics János várbeli sáfár, kulcsár és abrakosztónak a szakácsokkal és a sütő emberrel együtt volt asztala, ezt szinte minden évben változatlanul megemlítik. 143 Az urak134 Kantor - negyedévente. A füzéri várnagy kántoronként, azaz negyedévente kapta meg a fizetését, legalábbis annak pénzbeli részét. Simon, 2000. 125. 135 Eszterházy Pál írja, hogy igen nehezen, „néha kemény szóval" sikerült csak a tiszteket rávenni az új feltételek elfogadására. Ugyanitt írja Miklós bátyjának, hogy a tisztek a konvenciójukon kívül évente majdnem ötven hordó bort fogyasztottak el a vár jövedelmeiből, sőt az urbárium szerint a várnak járó élelmet is csak ők „fröcskölték" volna el. P 108. Rep. 34. Fasc. C. Nro. 105. Fol. 183. 136 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 112. Fol. 16., 18. 137 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 112. Fol. 17. 138 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 113. Fol. 25. 139 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 138. Fol. 156. 140 E 148 Fasc. 409. Nro. 12. 13. pont 141 Thurzó Szaniszlónál, Galgóc várában az 1603-ból való étlap szerint az úr jelenlétekor 10-12, nem ritkán 18-20 tál étel volt ebédre. Illetve vacsorára. Ez hatra csökkent, ha az úr nem tartózkodott ott. Ez jó esetben három fogást jelentett mindenki számára, akinek asztala volt konvenciója szerint. Radvánszky, 1986. 198. 142 Szluha Mátyás tiszttartó 1639-ben már három szolgáját ültethette a konyha asztalához, konvenciója szerint. 143 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 112. Fol. 20. 248
