A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

kai volt asztala Fekete Márton plébánosnak, inasának étke is az ő konvenciója szerint volt rendezve, asztala a várbeli szakácsokkal együtt volt. Ha olyan ember érkezett, akit vendégül kellett látni, annak számadási kötelezettség mellett két-három tál étekig, egy icce borig adhattak ellátást, lovát pedig a palánkban hagyhatta.

145 A konvenciókban felsorolt élelmiszerek nagy része tehát bizonyosan a vár konyháján, vagy utóbb valamely tisztviselő, szolga asztalán kötött ki, még ha ezek egy részét nem is a várban tartották, vagy fogyasztották el.

146 A konyha pénzbeli kiadásai mindkét korszak alatt minimálisak lehettek, - ha egyáltalán voltak - pontosan a sok természetbeni jövedelem miatt, illetve Eszterházy alatt a kis létszám miatt. A szigetvári 16. századi konyhanaplóhoz hasonlót Regééről nem ismerek, bár nem tartom valószínűnek, hogy ilyet vezettek volna,

147 Az élelmiszer beszerzése Hús beszerzése A 16-17. században a várbeli és mezei katonaság élelmezésének egyik kulcsfontosságú kérdése a hús beszerzése volt.

148 A vár asztalaira ez négy helyről kerülhetett: 1. A majorságból, a vár számára nevelt és szaporított baromfi,

149 sertés, juh, szarvasmarha. Ezekről a majoros és a majorosné gondoskodott a cselédekkel együtt. 2. Az Alaghy-időszak alatt az uradalomból az urbárium által szabályozott módon juthatott húshoz a vár. Az ajándékok, a tizedek, a terménykilencedek az 1635-ös urbárium szerint, több helyről természetben folytak be. Eszterházy alatt a természetbeni jövedelmek pénzbeli megváltása miatt élelmiszer ezen az úton már nem került a várba. 3. A marhahús egy részét távoli területekről szerezték be, mert a helyi piacokon ennek az ára mindig drágább volt. Ehhez szolgál adalékul az 162l-es utasítás egyik pontja, melyből kiderül, hogy a mészárosok 1635 előtt uradalmi alkalmazottak voltak, az úr hasznára dolgoztak.

150 1635-től ez megváltozott. A mészárszékek jövedelmét árendába adták, mert a hús beszerzése az akkori viszonyok között nehezebb volt és az uradalomban is nagyon kevés vágómarha volt.

151 Erre nézve a számadások kivonataiban nincs adat. A bérbeadás azonban nem bizonyult jó üzletnek. Egy keltezetlen memóriáiéból kiderül, hogy a kiküldött tisztviselő nem volt megelégedve az árendába adott mészárszék jövedelmével, mert megállapítása szerint korábban, amikor az úr mészárosai vágtak, a birtokosnak nagyobb jövedelme volt belőle.

152 1637-től meg is szűnt a bérbe adás, ugyanis ebben az évben már feltűnik a három mészárszék jövedelme, illetve a konvenciókban 144 Ezt egy keltezetlen memóriáié is megerősíti, bár itt már kevésnek tartja jövedelmét. P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 120. Fol. 52. 145 P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 104. Fol. 181. 146 Bor, sör, lőre, ecet, búza, zab, kősó, borsó, lencse, káposzta, különböző kásák, vaj, méz, verő-marha, sertés, ártány, bárány, tyúk, lúd, szalonna, valamint a pénteki és szombati hal és rák szerepelnek a konvenciókban, a várba rendelt majorsági és uradalmi termékek élén. w Tímár, 1989. 344-361. 148 Hús alatt itt a böjti étrenden kívül fogyasztott baromfi-, sertés-, szarvasmarha-, juh-, vadhúsokat értem. 14 A majorságokban tartott baromfi teljes egészében a vár ellátását szolgálta, azonban ha az úr nem tartózkodott itt - ez pedig gyakran előfordult -, akkor a szaporulatot is pénzzé kellett tenni. 150 E 148 Fasc. 409. Nro. 12. 151 E 148 Fasc. 409. Nro. 2. 31. pont. 152 P 108 Fasc. D. Nro. 120. Rep. 34. Fol. 50. 249