A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

Az uradalom területén valamilyen mesterséggel szolgáló szabad jogállású jobbágyok között különleges helyet képviseltek a fegyveres szolgálatot ellátó jobbágyok, akiket székelyeknek neveztek. Az urbárium szerint ekkor 57 székely szolgált az uradalom falvaiban. Feladatuk a nagy kiterjedésű erdőterületek védelme volt. Munkájukért külön fizetséget nem kaptak, de mentesültek az egyéb jobbágyi terhek alól.

103 A forrásokból kiderül, hogy a székelyek lőfegyverrel is rendelkeztek, amit ugyan a törvények kifejezetten tiltottak a jobbágyok számára. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az uradalom ilyen nagyszámú jobbágyot tartott fegyverben, hiszen az 1635-ös urbárium közvetlenül a Császár Péter felkelése utáni időszakban keletkezett, amelynek egyik központja éppen a zempléni hegyvidék volt.

104 Székelynek lenni tehát egyfajta kiváltság volt. Alaghy időszakában az is megtörtént, hogy olyan embert állítottak be erre a szolgálatra, kinek egyébként háza után saját barmával kellett volna szolgálnia. 1635 után ezért csak olyan embert rendelhetett a porkoláb székelynek, kinek jobbágyként hasznát nem vehették. 5 Egyetlen irat sem emlékezik meg a várbeliek családtagjairól, valószínűleg azért, mert a teljes katonaság a tisztek nagy részével környékbeli volt. Külön gondot jelenthetett a tisztviselők, a katonák és az úr között a vallási hovatartozás kérdése. Eszterházy köztudottan nem tartozott a vallási türelméről híres főurak közé, tisztviselői minden bizonnyal katolikusok lehettek. Eszterházy Pál írja jelentésében a tiszttartóról, hogy akadályozza őt az uradalmi munkában, és hogy „gonosz kálvinista ember". Ismert, hogy a prefektusi tisztségre jelölt emberek között a legesélyesebb egy Butkay István nevű ember volt, aki minden szempontból megfelelt az elvárásoknak, de kálvinista volta miatt később már nem hallunk róla.

106 A várban hetente kétszer-háromszor misét tartó újhelyi, illetve Olasziban lakó szerzetesek szertartásán a vár lakóinak részt kellett venni. A regéci plébános is fent lakott a várban, konvencióban szabályozott fizetést kapott, sőt azt kérte, hogy ezeket a kedvezményeket hadd tartsa meg a későbbiekben is.

107 Paráználkodás esetén történő teendőkről nem esik szó az utasításokban, talán pont amiatt, hogy az időszak alatt nők, asszonyok ha laktak is a várban, csak igen kis számban. Eszterházy a vár számára dolgozó jószágbeli, szabad jogállású mesteremberek számát csökkenteni kívánta, mert ő maga már nem lakott a várban, mint a korábbi földesúr. 1635 után csak egy-két kovács, egy-két szabó, 2 varga, illetve 2 szűcs dolgozhatott a várnak. A többinek munkája után adóznia kellett ezután.

108 1630 előtt a nagyszámú személyzetet szabad jogállású, szerződéssel rendelkező mesteremberek, csizmadiák, gombkötők, szabók látták el kézműipari termékekkel. Ezek konvencióban szabályozott fizetést kaptak munkájukért. Az inventáriumok szerint a vár alatt létezett egy vadaskert, melyben őzeket, szarvasokat tartottak, akikre külön ember vigyázott. Egyfajta háztájiként működött a várfalon kívüli kert, ahol gyümölcsfák, talán zöldségek is helyet kaptak. Itt egy kertészt alkalmaztak, aki emellett a palánkban tartott disznókra is ügyelt. Alaghy és Eszterházy alatt is fizetést kaptak, melyet a várban sütött kenyér mellett az állatok szaporulatából és a terméssel egészítettek ki. A vár szüksége mellett az udvarbíró utasítása szerint a piacra P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 129. Korponay, 1866-70. 39. E 148 Fasc. 409. Nro. 15.48. pont P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 105. Fol. 184. P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 120. 14. pont P 108 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 79. 37. pont 243