A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sós István: A regéci vár tisztviselői és lakóinak élete a 17. század első felében

hol fellángolt, hol kialudt, de a Papiról kialakult rossz vélemény a főporkolábon keresztül a legtöbb tisztben megmaradt. A porkolábbal együtt nagy gondot jelentett számára az erdőbirtokok kezelése és a határok védelme. 1635-36 között több levelében foglalkozott az atrocitásoktól sem mentes üggyel, melyben a telkibányaiak egy korábbi Alaghyval kötött szerződésre hivatkozva, a regéci erdőkből egy ma nem ismert nagyobb területet művelésük alá vontak. Aszalay István írja, hogy ezért a birtokért, mely szerintük öröktől fogva jussuk, akár börtönt és halált is vállalnak. Megesett, hogy a patakiaktól támogatott, felfegyverzett telkibányaiak összetűzésbe keveredtek a regéci őrséggel, tűzpárbaj alakult ki valahol a birtok szélein.

48 Leveleiből az derül ki, hogy feladatát jól ellátta, bár az elszámolások területén elég nagy hiányosságai voltak. 1638 februárjára készítette csak el, első számadását az 163537 közötti időszak bevételeiről és kiadásairól. A folyamatosan halogatott irat sem lett tökéletes, a korszak pénzügyi iratainak hiányosságát magán viseli, ugyanis a be nem folyt jövedelmeket több esetben kiadásként könyvelte el, pontatlanná téve ezzel az eredméi 49 nyéket. Munkájával Eszterházy és az inspektorok ennek ellenére meg lehettek elégedve, mert a forrásokban nem említik hibáit. Rövid időszakra vármegyei tisztet is betöltött, neve az 1636-39 közötti időszakban és 1642-ben is szerepel az abaúji táblabírák között.

50 1639-ben Miskolczyt már ,jyrioris provisoris" címen említik, mellette 1637-től külön tiszttartó dolgozott, az említett Szluha személyében.

51 A 17. század első felére Regécen is a korábbi évtizedekben a kamarai és magánvárakban kialakult kettős irányítási szisztéma vált elfogadottá. A várban lakó katonák, virrasztók, pattantyúsok illetve az oda feljáró székelység felett, a várbeli építkezésekben, a birtok rendészeti ügyeiben a porkoláb és beosztottai, gazdasági és személyi ügyekben az udvarbíró intézkedett. Azonban az udvarbíró feladatainak bővülésével fordítottan volt arányos a magánbirtokok élén álló várnagyi vagy porkolábi tiszt funkcióvesztése és lassú eljelentéktelenedése.

52 Az Alaghy- és az Eszterházy-korszakban nem változott ez a kettős munkamegosztás. Az udvarbíró ekkor már mint a birtokos legfontosabb alkalmazottja, a váruradalom egyre inkább domináló gazdasági jellegének képviselője szerepel az iratokban. A várkapitány, castellanus, a korábbi századokban mindig kiemelt szerepet játszott a várbirtok, olykor a vármegye politikai életében is. A 17. századra a magánbirtokokon a gazdasági jelleg kerül előtérbe, de ez a tendencia a kamarai kezelésben lévő, katonai funkciót betöltő végvárak összetettebb irányításában is megfigyelhető. Amíg a 17. században a provizori tiszt egy litteratus számára a felemelkedést jelentette, addig egy helyi nemes számára, a század végére egy magánvár porkolábi hivatalának értéke, szinte teljesen devalválódott.

53 48 Pl08 Rep. 34. Fasc. C. Nro. 82. 49 Péter, 1985. 51. old.; A kamarai birtokokon a számadás beadásának határidejét egy hónappal túllépő udvarbírónak félhavi, két hónap késés esetén egész évi fizetésével kellett számolnia. Három hónap után pedig elbocsátották. Kenyeres, 2002. 65. 50

Korponay, 1878.409. 51 P 108 Rep. 34. Fasc. D. Nro. 143. Fol. 199. 52 Kenyeres, 2002. 52-53. 53 A füzéri porkolábok kisebb szerepet játszottak a 17. századi várbirtok, sőt a vár életében is. A század végére már nem csak rangban, hanem jövedelmében is megcsappant tisztjük. Konvenciójukat egyre rosszabb feltételekkel köthették meg. Simon, 2000. 125. 234