A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Simonyi Erika: Előzetes jelentés a felsőzsolca-várdombi ásatásról (1992–2001)

kézikorongon formázott, bekarcolt csigavonallal és körömbenyomkodással díszített edénytöredékek voltak.

36 Felsőzsolca-Várdombon bográcsperemeket csak a későbbi, 13. századi kisvár objektumainak betöltésében találtunk, a kora Árpád-kori házakban nem volt. A Várdombon kevés keltező értékű fémtárgyat találtunk, ezek is másodlagos helyzetben, szórványként bukkantak elő. A már említett két 12. századi szórvány pénz mellett, a 13-14. századi kisvár árkának betöltéséből került elő egy rombusz alakú nyílhegy (14. kép 1.), melynek jó párhuzamait a honfoglalás kori temetőkből ismerjük.

37 (Borsodon a várat átszelő árok bontásából bordás nyakú edénytöredékek mellett szintén 10. századi rombusz alakú nyílhegyek kerültek elő.

38

) Ugyancsak szórvány a 2-3. ház környékéről származó S-végű hajkarika (14. kép 3.) és bizánci típusú fejes gyűrű, amelyeket a 10-11. századra keltezhetünk (14. kép 2.). A kisvár A régészeti leletek tanúsága szerint a 13. század második felében épült fel a lelőhely elnevezését adó váracska, melynek birtokosaira, mint azt már említettük nincs közvetlen adatunk. A vár árka, miként azt Pestynél olvashattuk, a 19. század végéig jól látszott. A vár helyét a mocsaras környezetéből kimagasló domb legmagasabb, északkeleti nyúlványán jelölték ki (15. kép). A nagyjából 35x50 m átmérőjű területet szabálytalan négyszög alakban árokkal övezték. Az árkot V alakban 5-6 m szélesre és 3 méter mélyre ásták ki (16. kép). Az árok betöltése teljesen homogén volt, mindössze csak a betöltés alsó 50-60 centiméterét töltötte ki iszap, mely arra utal, hogy hosszú időn keresztül nyitva állt. Az árok partján kőalapokon nyugvó fapalánk állhatott, mivel az árok aljában több helyen is bezuhant mészköveket tártunk fel. Az árokból kitermelt földdel a dombot megmagasították, tetején a kiásott sárga, agyagos altalajt szétterítették, 20^0 cm vastag járószintet képezve. Sajnos az intenzív földművelés és az erózió következtében a plató, ahol egykor a központi lakóépület állt, erősen rongálódott. A feltárás során igen magasan, már a szántott rétegben találtunk szétszórva heverő köveket. Ezeket nem faragták meg, és kötőanyag nyomokat sem találtunk rajtuk. A rendszertelenül elhelyezkedő kövek egy nagyjából téglalap alakú, 5x10 méter alapterületű épületet rajzolnak ki. Összefüggő kövezés csak az északnyugati sarokban került elő. A bontás során nagy mennyiségű hamut és faszenet, valamint különböző típusú vasszögeket 16. kép. A kisvárat övező árok metszete 36 Simonyi E., 2001b. 359-391. 37 Révész L., 1996. 168-169. A karosi honfoglalás kori temetőkben 14 esetben találtak hasonló nyílhegyet, de a megye területéről is több helyről került elő ez a honfoglaló eleink által igen kedvelt nyílhegytípus. 38 WolfM., 1992b. 426. 27. kép. 124