A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Simonyi Erika: Előzetes jelentés a felsőzsolca-várdombi ásatásról (1992–2001)
íí^ bolygatatlan altalaj áicgcii tapaaztás £3 hamu , m '•-'•: •• • '• . 9. kép. 5. ház 5. ház (9. kép) Lekerekített sarkú, szabályos négyzet alaprajzú, 330x318 cm oldalhosszúságú, lakóház (10. kép). Gödrét (10,5 m 2 ) mintegy fél méterrel mélyítették bele a sárga bolygatatlan altalajba. A ház betöltése sárga pöttyös fekete humusz volt, jól elvált a motte fekete feltöltésétől. A felhagyott ház gödre tehát már teljesen feltöltődött, amikor hozzáláttak a kisvár megépítéséhez. Alátámasztja ezt az is, hogy a ház kemencéje mindössze 30-40 cm-re volt a mottét körülölelő 1. ároktól, s a kemence kövei az árok ásásával járó bolygatás következtében az árok irányába megsüllyedtek. A tetőszerkezetet tartó cölöpök gödrét a ház oldalainak közepén találtuk meg. Az északi oldal közepén 46 cm átmérőjű, a padlóba 30 centiméterrel bemélyedő, ovális alakú cölöplyukat tártunk fel. A nyugati oldalon 22 cm átmérőjű és 30 cm mély, a déli oldalon 28 cm átmérőjű és 25 cm mély, a keleti oldalon, a ház falából kiöblösödő bejárat fala mentén egy 20 cm átmérőjű és 20 cm mély cölöplyukat találtunk. A ház északkeleti részében egy félkör alakú 28 cm átmérőjű és 44 cm mély cölöplyukat bontottunk ki. A bejárat a kemencével szemben lévő keleti oldalon helyezkedett el, csak az 50x160 cm széles kiöblösödése volt megfigyelhető. A ház belsejében lévő cölöp előtt átégett, hamus foltot bontottunk ki. A kemence a ház északi sarkában állt, szája kelet felé nyílott. Az eddig feltárt házak folyami kövekből rakott kemencéivel ellentétben, ez nagyméretű, agyagba rakott mészkövekből épült. Száját egy 56 cm hosszú kővel ívelték át, melyet két, élére állított, lapos kőre helyeztek. Az U alakú boltozat ráomlott a kemence 60x68 cm-es patkó alakú tapasztására. A közvetlenül a padlóra épített sütőfelület 4-6 cm vastag, igen jó megtartású, csengő keményre kiégett volt. Alatta sem kövezést, sem cseréptöredékeket nem találtunk. A házból előkerült kerámiaanyag egy részét másodlagos helyzetben lévő bronzkori kerámia adja. Az Árpád-kori edénytöredékek között kevés kézzel formált, utánkorongolt töredék volt. A kézikorongon készített fazekak töredékeit a teljes felületet kitöltő, bekarcolt vonalköteges díszítési mód jellemzi. Előkerült még egy csonteszköz is. 10. kép. A kibontott 5. ház 116
