A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Simonyi Erika: Előzetes jelentés a felsőzsolca-várdombi ásatásról (1992–2001)

2. kép. A szórvány III. Bélaés II. Béla-pénz késő bronzkori (Pilinyi-kultúrába tartozó) urnatemető 64 sírját, valamint az ehhez tartozó település néhány gödrét és egy műhelyét. Ezen kívül előkerült még két császárkori ház és több gödör is. Jelen dolgozat célja a Várdombon napvilágra került kora Árpád-kori település és késő Árpád-kori kisvár ismertetése. A lelőhely elnevezése A területet két térkép jelöli Várdomb néven, az egyik a 18. század végéről (BL T 121/1), a másik 1877-ből (BL U 449) származik. Ezeken a térképeken még jól látszik, hogy a Kis-Sajó medre három oldalról körülölelte a Várdombot. A Miskolc és Felsőzsolca határán

7 fekvő dombra elnevezése miatt figyelt fel Nováki Gyula és Sándorfi György.

8 Terepbejárásuk során sok Árpád-kori cseréptöredéket gyűjtöttek a területről, de a magasra nőtt napraforgó miatt a felszínen várra utaló sáncnak, ároknak a nyomát nem tudták megfigyelni. A begyűjtött leletek alapján a lelőhelyen erődített Árpád-kori települést feltételeztek. Pesty Frigyes 1864-es határösszeírásában a következőket írja az ekkor még Miskolc határát jelölő Várdombról: „... A régibb századokban emberi kezek által összehordott elővigyázási rendszabálynak megfelelő földhányásról vette nevét, mi körül a régibb vízcsatornák nyomai most is láthatók."

9 A Várdombra utaló közvetlen okleveles adattal nem rendelkezünk, Sándorfi György az oklevélben nem említett borsodi várak közé sorolja azt.

10 Egyetlen bizonytalan utalást találtunk csak, amely talán ennek az erődítésnek a tulajdonosaira utal; egy miskolci határvitát leíró oklevélben ugyanis a következőt említik:

11 „... 1281-ben Ponyth 7 A terület napjainkban hivatalosan Miskolchoz tartozik, de Felsőzsolca hasznosítja és műveli. Ezért, és mivel az ásatásokat végig Felsőzsolca városa támogatta, a lelőhely elnevezése Felsőzsolca-Várdomb lett. 8 Nováki Gy.-Sándorfi Gy.,1992. 37. 9 Pesty F., 1988.213. w Sándorfi Gy., 1990. 39. " Györffy Gy., 1987. 789. A teljes oklevelet Leveles Erzsébet közölte (Leveles E., 1927. 175.) 111