A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

edények, sütőharangok, valamint a korongolt bográcsok hiánya mind az avar kortól, mind pedig az Árpád-kortól egyértelműen elválasztja. Ismét a bográcsokról A magyar középkor anyagi kultúrájának nincs még egy olyan tárgya, amellyel akár a hazai, akár a határainkon túli irodalom annyit foglalkozott volna, mint a cserépbográcsokkal. Középkori kerámiakutatásunk e tárgytípus vizsgálatával indult, s a közelmúltig szinte ki is merült ennek elemzésében. Míg a cserépbográcsok és a speciális életmódot folytató honfoglaló magyarság összekapcsolása tekintetében hazai kutatásunk egységes álláspontot képvisel,

74 addig az üstök tipologizálására és időrendjük megállapítására tett nagyszabású kísérletet több bírálat érte.

75 Ahhoz azonban, hogy e tárgytípus 10. századi meglétét bizonyítani tudjuk, időrendjének tisztázására feltétlenül szükség lenne. Biztosan 10. századi üstöt ugyanis egyelőre nem ismerünk, a tárgyak egy részének 10-11. századra való keltezése jelenleg azon az axiómán alapul, hogy a Kárpát-medencébe érkező félnomád, nagyállattartó magyarságnak életmódjából következően szüksége volt egy ilyen edényfajtára.

76 Mint ismeretes, a 10-11. századi magyar sírokból idáig nem került elő bogrács.

77 Holott más népeknél, amelyeknek településein a bogrács használata kimutatható, a sírleletek között is megtalálhatjuk ezt az edényformát.

78 E jelenség okát Takács Miklós abban látta, hogy a kerámiát nem főzőalkalmatosságként, hanem az étel és ital melléklet tartására szolgáló edényként tették az elhunytak mellé. Ugyanakkor a magyarság körében még a leggazdagabbak esetében sem volt szokás, hogy konyhafelszerelést tegyenek a sírokba.

79 Elgondolásának azonban ellene mondanak a 10-11. századi magyar sírokból előkerült kerámiával kapcsolatos megfigyelések. A leggazdagabbak sírjában ugyanis nemcsak cserépbográcsot, hanem másfajta kerámiát sem találhatunk, mivel őket nem az edényekben elhelyezett kásával, tejjel, vagy egyéb folyadékkal, hanem rangjukhoz illően húsétellel bocsátották túlvilági útjukra.

80 Az újabb kutatások azt is bizonyossá tették, hogy a sírokba tett kerámiákat nem külön erre a célra készítették, hanem a mindennapi életben használt edények közé tartoztak, legfeljebb valamivel kisebbek voltak azoknál.

81 Ennek megfelelően e kerámiák között megtalálhatók a különféle méretű egyszerű, hengeres nyakú és füles fazekak, tálak, bordás és kiszélesedő nyakú palackok, vagyis mindazok a típusok, amelyek a fentebb említett települések emlékanyagát jellemzik. Sőt, a sírokból néhány olyan edény is napvilágot látott, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem a korabeli Magyarországon készült. Ha tehát 4 Takács M., 1987. 208. vonatkozó irodalommal. 75 Mesterházy K., 1988. 240., Jankovich B. D., 1991. 190. 76 Szőke B., 1955. 89-90., Parádi N., 1959. 27., Fodor /., 1975. 263, 148. j., Takács M., 1986. 128. 77 Néhány, 10-11. századi köznépi sír betöltéséből előkerült bográcstöredék esetében felvetődött a kérdés, a sír mellékleteként, tehát azzal egykorúnak lehet-e tekinteni őket. A témával foglalkozó kutatók azonban egyértelműen elvetették ezt az értelmezési lehetőséget. Minthogy minden esetben töredékekről van szó, kézenfekvőnek látszik, hogy az edénydarabok a temető területén, de annak felhagyása után létrejött településről származnak, csak másodlagos helyzetűek lehetnek. Vö. Takács M., 1993a. 458. A sír és a közelében előkerült bográcstöredékek összetartozását nem lehetett igazolni a dabasi ásatás esetében sem. Vö. Kovács L., 1985. 377. 78 Bogrács, részben fémbogrács leletek ismeretesek az 5-6. századi szász telepeken és temetőkben, a 89. századi ösmordvin, volgai bolgár, a 9-10. századi bolgár-török, a késő avar, valamint a 12-13. századi kun sírokból. Vö. Fodor I., 1984. 106., Takács M., 1986. 26, 318-319. j., 23, 277-278. j.„ 25, 297. j., 131, 996. j., 25, 301. j., 25, 308. j. 19 Takács M., 1986. 24, 294. j. 80 Révész L, 1996. 186-187., 191. 81 KvassayJ., 1982. 43., Takács M., 1997. 206. 100