A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

a sírokban a településeken használt valamennyi, helyi és import révén idekerült edényfajtát megtaláljuk, miért éppen a bográcsok hiányoznak belőlük? Erre a kérdésre nem lehet válasz a „háztartási" és „asztali" edények szétválasztása, amely ebben a korban kétségkívül anakronisztikus. Sokkal valószínűbb, hogy egy-egy háztartás felszerelése multifunkcionális volt, vagyis a meglévő edénykészletet főzésre, étkezésre, tárolásra egyaránt használták, és alkalmanként ezekben tették a sírokba a túlvilági útra készített ennivalót is.

82 Ennek egyik legjobb bizonyítéka a soshartyáni amfora sírba kerülése. Ezt ugyanis semmiképpen sem tekinthetjük étel-ital felszolgálására való asztali edénynek, minthogy eredetileg bor vagy olaj tárolására, szállítására készítették és használták.

83 Az edény rendeltetése nyilván ismeretes volt azok előtt is, akik a sírba helyezték. A sírokban lelt edények viszonylagosan kis méretének tehát nem „asztali edény" mivoltuk, hanem sokkal inkább az lehet az oka, hogy bennük egy személynek, méghozzá az esetek túlnyomó többségében gyermeknek vagy nőnek készítettek ételt.

84 A bogrács nemcsak a sírleletek közül hiányzik, hanem a fentebb említett, nagy biztonsággal 10. századra keltezhető települések leletei közül is. De kevés a formája és díszítése, elsősorban a bekarcolt hullámvonal dísz alapján a 10-11. századi leletek közé sorolt darab is.

85 A keltezést különösen nehézzé teszi, hogy a korszak díszítőmotívumainak elkülönítése egyelőre csak tág határok között lehetséges,

86 és nem sikerült a későbbi időszakokban is használatos, általános típusok, illetőleg a csak a 10-11. századra jellemző bográcsformák minden kétséget kizáró szétválasztása sem.

87 Arra tehát, hogy az Árpád-kori Magyarország oly népszerű és gyakori edényét, a cserépbográcsot a 10-11. században már használták volna, jelenleg semmiféle konkrét bizonyítékkal nem rendelkezünk. A fentebbiek tükrében erősen kérdésesnek látszik a honfoglaló magyarság életmódjának és a cserépbográcsok összekötésének lehetősége is. Azt, hogy a cserépbogrács egy sajátos, nomád életforma tartozéka lehet, már Höllrigl József felvetette.

88 Szabó Kálmán volt azonban az első, aki a bográcsok használóiban a késő Árpád-kor magyar pásztorait látta.

89 Szőke Béla alapvető munkája nyomán a magyar kutatásban általánosan elfogadottá vált, hogy a cserépbogrács a magyarsággal együtt jelent meg a Kárpátmedencében. Ugyancsak ő rajzolta meg a bográcsok használata révén körvonalazható életmódot is, azt a félnomád, nagyállattartó gazdálkodási módot, amelyből véleménye 82 Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a sírokban lelt kis fazekakon is gyakran megfigyeltek koromnyomokat, azaz ezeket sem csupán „asztali edényként", hanem főzésre is használták. Vö. Takács M., 1995-97. 67. 83 Fodor /., 1996. 406., Takács M., 1997. 212. 84 Kvassay J., 1982. 13., Révész L, 1996. 187. A sírba tett kerámia mérete valóban csak viszonylagosan kisebb a településeken leltekénél. Az eltérést leginkább a fazekaknál lehet megfigyelni, amelyeknek a magassága 6-21 cm között változott, a leggyakoribb azonban a 10-12 cm magasságú kis fazék. A palackok, tálak, bordás nyakú edények esetében nincs méretbeli különbség. Vö. Kvassay J., 1982. 19, 23-24. 85 Fodor /., 1977. 341. 135. j., Takács M., 1986. 116-118., Mesterházy K., 1988. 240. 86 Takács M., 1993a. 449. 16. j. 87 Takács M., 1993a. 462., Takács M., 1996. 336-337. Sajnos nem tartom meggyőzőnek Takács Miklós érvelését, amelyet a bográcsok Veszprém megye korai leletanyagában kimutatható igen csekély százalékos arányával kapcsolatban kifejtett: „E furcsa arány azonban nézetem szerint nem annak a következménye, hogy a cserépbogrács használata csak a 11. század vége után terjedt volna el. Könnyen bizonyítható ugyanis, hogy a korai időszakban használatos számos bográcstípusnak csak egy része tűnt el a 11-12. század fordulóján. Azaz, az egyes „átlagtípusok" ugyanúgy keltezhetők az Árpád-kor korai és középső harmadára." Számomra ugyanis ez okfejtés lényege éppen az, hogy a bográcsok keltezése meglehetősen bizonytalan, korai településeink időrendjének megállapításához más fogódzópontokat kell keresnünk. 88 Höllrigl J., 1933.93. 89 Szabó K., 1938. 25. „Az Alföldön élő, jószágtenyésztéssel foglalkozó népünknek az üstforma főzőedény általános és nélkülözhetetlen felszereléséhez tartozhatott." 101