A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

PUSZTAI Tamás: Kelemér-Mohosvár 2000. évi feltárásai

KELEMÉR-MOHOSVÁR 2000. ÉVI FELTÁRÁSAI PUSZTAI TAMÁS A keleméri Mohosvár területén a miskolci Herman Ottó Múzeum 2000. július 5-től július 27-ig végzett régészeti feltárásokat. Dolgozatomban e kutatás eredményeit mutatom be.

1 Észak-Magyarországon, a Gömör vármegyei Kelemér községtől D-re, 2 km-re találhatók az egymástól 350 m-re lévő, természetvédelem alatt álló Nagy- és Kis Mohos nevű tavak. A Kelemér-Putnok közötti országút gerincen futó részének éles kanyarulatától DNy-ra indul el az a völgy, amelyben az úttól 400 m-re a Nagy-Mohos-tavat találjuk. Innen tovább DNy-ra 200 m-re, a Kismohos fölött emelkedik a Mohos vár nevű sánc vár. A vár közvetlen szomszédságában található Mohos tavak őskörnyezettani (üledékföldtani, geokémiai, radiokarbon, pollenanalitikai) vizsgálatait az 1990-es években Sümegi Pál vezetésével nemzetközi kutatócsoport végezte el. A Kis-Mohos üledékrétegeibe mélyített fúrások anyagának elemzése során mintegy 100 éves időléptékű bontásban lehetett rekonstruálni a vidék éghajlati és környezeti változásait az elmúlt 15 ezer év során. Az őskörnyezeti tényezőkön túl, az egyes emberi kultúrák mezőgazdasági és ipari tevékenységének; a környezetre gyakorolt emberi hatások változásának a nyomait is sikerült feltárni a különböző üledékes rétegek geokémiai és őslénytani vizsgálatával. A paleoökológiai vizsgálatok eredményeinek történeti interpretációját Sümegi Pál végezte el. A területen az első termelő gazdálkodást folytató, neolit népcsoportok megtelepedésétől kezdődően egyre növekvő és változatos emberi tevékenységet sikerült kimutatni a vegetáció változásai, illetve a geokémiai változások alapján. E kutatások történeti interpretációját nehezítette, hogy az érintett vidékről a természettudományos vizsgálatokkal összevethető minőségű régészeti feldolgozás még nem készült. A Kis-Mohos fúrásainak értékelése során így csak valószínűsíteni tudták, hogy a Vár-dombon található középkori vár alapjait és alapstruktúráját a vaskorban építhették meg. Ebben az időszakban jelentős talajerózió, valamint erőteljes helyi erdőégetés nyomait mutatták ki. Feltételezték, hogy a lápot létrehozó völgyelzáró suvadást a népvándorlás korában felmagasították, mellyel egy kenderáztató tavat hozhattak létre. A folyamatos talajerózió, a nyitott térségekre jellemző pollenösszetétel alapján folyamatos emberi hatást, állandóan lakott település (lakott erőd) kialakulását valószínűsítették. A környezeti változások alapján a fentiekhez hasonló, intenzív emberi tevékenységre következtettek a 10-15. század közötti időszakokban is. Feltételezték, hogy a középkori Mohosvár helyét a 10-11. században is erődítették.

5 1 A dolgozat rajzait Sáfrány Andrásné készítette, melyért ezúton is köszönetet mondunk. 2 Sümegi P., 2000. 15. 3 Sümegi P., 1998.373-378. * Sümegi P., 2000. 15. 5 Sümegi P., 1998. 376; 377., Sümegi P., 2000. 17-18. 61