A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

HIDEG Ágnes: A múzeum könyvtára

a könyvtárat csak a múzeumi osztály tagjai használhatták, s az 1913-as Magyar Minerva optimistán jegyzi meg, hogy „a könyvtár megnyitása rövid időn belül várható" (26. irod. 397.). A történelmi események azonban másként alakították a könyvtár sorsát. A háború elején vissza kellett telepíteni a könyvtárat a múzeumba, itt azonban nem tudtak más helyet adni neki, mint a természetrajzi terem üresen lévő részét. A földszinten lévő terem azonban a nedvesség és penészgomba állandó negatív hatása miatt nem volt alkalmas könyvek tárolására, ezért az egész könyvtári anyagot felvitték az emeleten lévő régiségtár egyik termébe, s ideiglenesen állványokra rakták (27. irod. 180.). 1920-ban Budeusz Aladár így írt a könyvtárról: „a múzeum közkönyvtára közel 10 000 kötetből áll. A könyvek egy része a padlón összehalmozva hever, egész sorozat értékes díszkötésü könyvet láttam a tisztítás alatt vastagon ellepve penésszel" (28. irod. 2.). Az 1920-as évektől kezdve állandóan napirenden volt a nyilvános könyvtár kérdése. Felhívások, kérések születtek a pénzintézetekhez, vállalatokhoz, hogy segítsék, támogassák a könyvtár ügyét. Végül 1923-ban nyílt meg a Borsod-Miskolczi Múzeum könyvtára. Az olvasóterem mindig túlzsúfolt volt, sokszor nem volt hely az olvasók számára. A kölcsönzést azonban a könyvek magas árai és az elveszett könyvek beszerezhetetlensége miatt megtiltották (35. irod. 3.). Az elkövetkezendő években fokozatosan szabadultak fel termek a múzeumépületben, ennek következtében felcsillant annak lehetősége, hogy a könyvtár ne csak olvasóórákat tartson, hanem állandóan rendelkezésére álljon a nagyközönségnek. Az elhelyezés viszonylagos rendeződése utáni (2 termet kapott a könyvtár) években az anyagiak hiánya kezdett sürgetően jelentkezni. Nem volt elég pénz beszerezni a modern irodalmat, a folyóiratokat, a Miskolcra vonatkozó könyveket. Az állandó helyhiány és pénzhiány következtében a könyvtári állomány a harmincas évek végére elavult, régivé vált. „Szégyenletes", „Arról ami nincs", „Lesz-e városi közkönyvtár?" - ilyen és hasonló című cikkek jelentek meg a napi sajtóban, melyek a könyvtár helyzetének tarthatatlanságát elemezték. De „A megoldás...jobbról és balról, alulról és felülről megnyilvánuló kívánságok ellenére még mindig késik." - írta Meskó Barna cikkében (54. irod. 11.). Egyértelművé vált, hogy a múzeumi könyvtár - bármennyire is próbálta - nem tudta kielégíteni a város egyre növekvő igényeit. A zsúfoltság és az évi dotáció kis mértéke miatt elmaradt az állomány korszerű fejlesztése, gyarapítása. A második világháború viharai szerencsére megkímélték a múzeum épületét és tulajdonképpen a könyvállományt is. A háború után, 1949-ben újra napirendre került a közkönyvtár rendezésének, kialakításának az ügye. Végül döntés született, hogy a városi közkönyvtárat a Deák utca 5. szám alatt helyezik el. E könyvtár megindulásához a múzeumtól hozták át a mintegy 26 ezer kötet könyvet, és a későbbiekben ebből a könyvtárból fejlődött ki Miskolc nyilvános városi könyvtára (62. irod. 3.). A könyvanyag áttelepítése után következett a múzeumban maradt jelentéktelen mennyiségű pár ezer kötet könyv rendezése, leltározása, katalogizálása. A könyvtárrendezés az anyag teljes revízióját is magába foglalta. Ezt a munkát egy lelkes és hozzáértő munkatárs, dr. Zsadányi Guidó végezte el 1958-1961 között. Jelentéseiben részletes és pontos képet ad az elvégzett munkáról, a könyvtár állapotáról. Az akkori könyvtárat nem úgy kell elképzelni, hogy egy terem tele van polcokkal és könyvekkel, hanem a 10 terem 51 szekrényében szétszórtan zsúfolták be a köteteket. Zsadányi Guidó 18 nagy szakcsoportba

1 sorolta a könyveket, minden műről katalóguscédulát készített az akkori szabvány 1 1. általános művek, kézikönyvek 2. marxizmus-leninizmus 3. történelem 4. heraldika, genealógia 5. numizmatika 6. irodalom 7. művészet 8. földrajz 9. geológia 10. helyismeret, helytörténet 11. természettudo481