A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSEH Fruzsina: Feliratos falvédők Harsányban

5. kép). A harmadik falvédő egy mesejelenetet ábrázol: „Jancsi és Juliska" (39. darab, 6. kép). A falvédőkkel együtt több kiegészítő is díszíti a konyhát, melyek az előzőekkel azonos stílusban és azonos típusú öltéssel készültek: ajtó fölé való (40. darab, 7. kép), sikáló14 és kefetartó. Kalossai Lajosné nem tudja még, hogy mi lesz évek múlva a falvédők sorsa. A Harsányban talált feliratos falvédők témájuk szerint vallásosak (10 db), vers-, sláger- vagy nótarészletek, zsánerképek (10 db), illetve hétköznapi normatívák és konyhai aranymondások (13 db). Nem lehet tehát kiemelni egy uralkodó témát sem, nagyjából egyenlő mennyiségben fordulnak elő. Ezen belül előfordul, hogy egy-egy háztartásban csak profán képek vannak, pl. Kalossai Lajosnénál, vagy ezek keverednek vallásos témájúakkal, pl. Barna Jolánnál. Arról, hogy egyes emberek miért egy bizonyos mintát választottak, minden esetben az egyéni ízlés döntött. Vallási hovatartozás szerint nem találtam különbséget sem a mintaválasztásban, sem a feliratokban. A katolikusoknál és a reformátusoknál egyaránt megjelenik a Jézus szíve-ábrázolás, Mária a kis Jézussal és az angyalok, valamint ugyanazok a házi áldások és imák olvashatók az eltérő vallásúak falvédőin. Ezt mutatják a katolikus Barna Jolán és a református Csorba Istvánná vallásos témájú falvédői, melyeken ugyanaz a házi áldás és ábrázolás szerepel. Mintaválasztásban esetleg életkor szerint lehetett korábban különbséget tenni (a fiatalabbak egyes helyeken jobban szerették a slágerrészleteket, míg az idősebbek a házi áldásokat, imádságokat részesítették előnyben), de ez sem mindenhol voltjellemző. Ma ez a szempont már nem él, mert a tulajdonosok - ha használják a falvédőket - témájuktól függetlenül teszik ki azokat a falra, mert emlékként tekintenek rájuk; vagy egyáltalán nem rakják ki ezeket a képeket. Készítéskor a motívumokat egymás falvédőjéről ütötték át, vagy Miskolcon vették meg átütve, egyéni ötletek csak a színek és a kitöltő motívumok (általában virágok, levelek, madarak) esetében jelentkezhettek (4-5. kép). A falvédőket kezdetben egy színnel varrták ki: kékkel vagy pirossal, esetleg lilával. Harsányban kb. a '40-50-es évektől ragadható meg a színesedés időszaka. Ez viszont egy hosszabb folyamat eredménye, ugyanúgy, ahogy a minták terjedése is. Kezdetben az átütött darabokat csak a jómódúak tudták megvásárolni Miskolcon, tőlük üthették át mások a mintákat. Az újabb színeket és motívumokat is Miskolcon, a boltban és a piacon látták meg először, ezeket vitték haza. A falvédők jóval egyszerűbb technikával készültek, mint a többi varrott holmi: szár- és lapos öltéssel, néhány darabon megjelent a keresztszemes öltéstípus is (2-3. kép). A falvédőket elsősorban a lányok készítették, ezeken tanulhattak meg varrni. Őket édesanyjuk, nőrokonuk vagy a tanítóné tanította kézimunkázni. A falvédők leggyakrabban a konyhát díszítették (csak egy helyen, Kiss Lajosnénál láttam a szobában is; 29-33. darab), általában felettük helyezték el a dísztányérokat, a stelázsikon csíkokat, s a konyha különböző részein a fésű-, kefe- és sikálótartókat. A 6. képen megfigyelhető, hogyan olvad be a falvédő és a sikálótartó (balra) a falon a konyhai használati eszközök (reszelő, habverő, fedők, kefe, stb.) rendszerébe. A kiegészítő hímzett textileket néhány évvel a falvédők megjelenése után kezdték el készíteni, színben és a minta jellegében törekedtek az összhang megtartására. Majd a falvédőkkel együtt a kiegészítőket is végleg levették a legtöbb háztartásban, s csak ott maradtak kint, ahol még a varrott képek is a konyha díszei. Harsányban egy konyhában általában vagy csak egyforma színű képeket tettek ki, vagy ha különbözőeket, azokat távolabb helyezték el egymástól. Előfordult az is, hogy csak többszínű képeket használtak a falon (pl. Pók Istvánná). Egyedül Barna Jolánnál 14 Sikáló - a tészta gyúrására használt sodrófa. 462