A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

CSEH Fruzsina: Feliratos falvédők Harsányban

őket. A század eleji falusi konyhák színes nyomású papírfalvédői és egész éves naptárlapjai (melyek ugyanazt a szerepet töltötték be, mint az előbbiek) hamarabb és gyorsabban elterjedtek, mint a hímzett falvédők, olcsó és jó ajándékok voltak.

2 Az 1960-as években a még giccsesebb, tarka nyomású vászon falvédők kiszorították a korábbiakat.

3 Ezen varrott képek funkciója tehát a fal védése és díszítése volt. Szobai képként főleg a vallási témájúakat választották, melyek a főfalra kerültek, illetve a szent és profán témájúak egyaránt előfordultak a szent sarokban. A falvédők elfoglalták az egyéb dísztárgyak már korábban kialakult kompozíciója alatti falsávot. Ám ez nem jellemző mindenhol, a parasztházak konyhájában ugyanis nincs ilyen hagyományos elrendezés a falvédőkre vonatkozóan, megjelennek az egyedi ötletek és a sávokba csoportosítás is. Sőt, elhelyezhették az igényes hímzések mellett is a nyomott vagy száröltéssel kivarrott falvédőket. Az életmód modernizálódásával és a lakások átalakulásával a falvédők fokozatosan eltűntek, mert az 1950-60-as évek kicsempézett és gáztűzhellyel ellátott konyháiban már nincs szükség arra, hogy megvédjék a falat a szennyeződésektől. Ezért a falvédők helyére porcelán és műanyag úti emlékek, esetleg hímzett faliképek kerültek. Ahol idősebbek vezetik a háztartást, még megtalálható egy-két régi falvédő, de ezek kiszorultak a tornácra, vagy porfogónak a varrógépre, szennyesláda tetejére. Néhányan még őrzik őket a szekrényben.

4 A falvédők divatja kezdetben a kispolgárosodó réteg körében terjedt el, melyre jellemző, hogy a parasztságból még nem szakadt ki, de a városi polgárságba még nem integrálódott. E rétegek értékei és eszményei tárulnak elénk a falvédők képein és szövegein. Sinkó Katalin szerint a kép és szöveg viszonya szempontjából négy típust lehet felállítani: 1. a kép és szöveg egymásra utal, 2. ezek nincsenek kapcsolatban egymással, 3. a szöveg alárendelt szerepű a képhez viszonyítva, 4. a kép az alárendelt.

5 A szöveges hímzések forrása az egyházi hímzés, kendő, a széldísz, oltár- és szószékdísz, melyek bibliai szövegrészletek vagy életszentenciák. A szentenciázó hangvétel megfelel a falvédő eredeti funkciójának: biztonságot sugalló, közhelyszerű életnormákat adni a paraszti élet kötöttségeiből kiszakadt, értékszemléletében elbizonytalanodott családnak. Aztán megjelennek a világi témájú szövegek és képek is: operett- vagy slágerrészletek stb. Ezeknél már megszűnik a kép és a szöveg kapcsolata: azonos szöveghez változó kép, illetve azonos képhez változó szöveg társulhat. A világi szövegek általában egyszerű kijelentő vagy érzelmekkel teli felkiáltó mondatok. Bemutatják ezek a falvédők az aszszony és a férfi dolgát a családban, súlyos sorsfordulókat, a kisvárosi társadalom elvárásainak megfelelő viselkedést. Térkitöltő motívumok az indák, virágok, ágak. A régi falvédőkben tükröződik a régi élet kötöttségeitől való szabadulás óhaja és a jobb, polgárosultabb életmód utáni vágy. Jellemző a személyes hangvétel, de valami köztudottról, közismertről szólnak. A falvédőket egyébként gyakran az iskoláskorú lányok készítették el, a már előrajzoltan vásárolt illetve az általuk átütött darabokon megtanulhattak varrni. A vallásos ábrázolások közül sok kompozíció reneszánsz eredetű, melyet a romantikus festészet fogalmazott újra, és ebben a formában popularizálódtak. Céljuk a közérthetőség és a köztetszetősség. A második világháború után az előrajz helyett képszerű, nyomtatott, „konyhakész" falvédők is megjelennek. 2

K. CsilléryK., 1987. 12-19. 3 A feliratos falvédők definícióját 1. még: K. Csilléry K., 1979. 43-45., 1987. 22. 4 HankissE., 1987.64. 5 Sinkó K., 1987.25. 455