A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

BALÁZS Géza: A mézes pálinkák története és hagyománya

A MÉZES PÁLINKÁK TÖRTÉNETE ÉS NÉPI HAGYOMÁNYA BALÁZS GÉZA A méhek által gyűjtött mézet a legősibb idők óta fogyasztja az ember, valamint felhasználja ételeinek, italainak ízesítésére, gyümölcsök és főzelékek eltevésére, utóbb cukrozott (kandírozott) gyümölcs elkészítésére, napjainkban ezerféle sütemény fontos alkotórészeként. Mivel a méz a cukornál értékesebb és egészségesebb édesítőszer, napjainkban az „egészségkultusz" időszakában ismét fölfedezik a mézet, és van esély rá, hogy az élelmiszeriparban újra nagyobb szerepet kapjon, például az egykori szélesebb körű mézes ital kultúrát is föl lehet támasztani. A mézbort egyértelműen gyógybornak, a mézes pálinkát gyógypálinkának tartották. Helyesírás A szakirodalomban ingadozik a mézes pálinka helyesírása (többen egybeírják: mézespálinka). Mivel a magyar hagyományban főként a mézzel ízesített pálinkával találkozunk, a jelzős szószerkezet, mézes pálinka használata indokolt. Valódi mézzel történő erjesztéssel és lepárlással keletkezett pálinkát (amelyre csak nyomokban vannak adatok) már mézespálinkának vagy mézpálinkának is írhatnánk. A legrégebbi - ókori és középkori - hagyományok A mézet kezdetben vízzel vagy gyümölcsmusttal keverve élvezték. Igen korán, már az ókorban rájöttek a vízzel kezelt méz - természetes, spontán - erjesztésére, mely által szesz képezhető belőle. A mézsör, a mézbor az emberiség első szeszes italai közé tartozott. Plinius leírja a Thalassometi nevű italt, amely mézből, esővízből állt, hasonló, de már erjesztett ital volt a Columelle által leírt Mulsum. A Mulsum mézből, esővízből állt, amelyet háromszor felforraltak, utána négyszer annyi szőlőmusttal keverték, 40 napig erjesztették, majd a seprőről lefejtve amforákban lezárva füstölték.

1 A középkorban a mézser általánosan elterjedt volt. Szabadfalvi József kutatásai szerint ősi, honfoglalás előtti hagyományról van szó, amelyet később nyugati (flandriai) hatások is értek.

2 A mézes vízből erjesztett ital neve márc, márcos ital (márciusi ser, Bártfa, 1488.), méhser vagy mézser volt, a szlávoknál medovka. A 19-20. században a mézeskalács-készítők gyártották a mézsert. Bevilaqua Borsody Béla,

3 a magyar serfőzés 1 Vö. Hérics-Tóth J.-Taxner K., 1926. 5. " Szabadfalvi J., 1961. 3 Bevilaqua Borsody B., 1931. 447