A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

JÁNOS István: Bacchus és az iskoladráma Hegyalján

Jupiter sorra kérdez mindenkit, akit Mercurius színe elé idéz. A Rétor pl. ékes oratióban védelmezi Bacchus adományát. Hadd idézzem, már csak a genius loci okán is: „Tisztesség s becsület minden oratoroknak s magamnak is, de mindeneknek elméjét sok Muszka mért földekkel felül múló észt Látok abba a Sima nyelvű fülbe mászóba, a ki a bórt így dítsérte meg: Vinum acuit ingenium, az elmét éleséti a Bór; melly meg betsülhetetlen hasznú légyen a Bór,mert valami képen a, ha már a tüzet elevenségében meg tartya, ugy a Bór a gyomor természeti melegségének táplálója, az inak lankadsagaanak ell űzője és az elme köszörűje és Sleifere. Az alacson földen folydogáló és a bór termő feli huzakodott hegyekre fel nem mászható színtelen víz pedig ezekkel elenkező dolgoknak szerzője. Tudtak ezt nyilván a bárdolatlan Persak is, kik midőn valamelly nagy dologhoz akartak kezdeni, igen okóssán leg előszer is a Palaczkokhóz nyúlták. Tudta ezt a Görög Vers szerzőknek űstökes csillaga, Homerús, a ki minden reggel a jó finúm Bórbúl feli hörpentet egy pintes üvegei. Tudta Ennius is és ama Erkölcseket formáló hómó, a bőlts Cato. De még Horatius is a Bórt nem híjába dítséri, mert attúl melegétetett a Vers írásra véri. Ha pedig ezeknél is több tanút kívántok, tehát járjatok ell a Korcsmákat, és fogjatok tapasztalni, mint ell vagyynak kopva az ajtók küszöbjeik, melly simák a Boros katsóknak széleik, s melly nehezen tartyák a rovássókat a fogasoknak szegeik. Mellyekbül ugy ki tetszik, mint vás hegy a Sákbúl, hogy a Bór a víznél sokkal betsesebb."

19 E retorizált bor-apológia mellett a hegyaljai kisváros hétköznapi életének megannyi nyelvileg jól jellemzett zsánerfigurája tölti meg élettel a mitológia keretszínt. Például Itzig, a zsidó kocsmáros szerint: Felsőb mintég a jó étes hegyallyai, A mellyet nem hoztákh Khanaán halmai. (391-392) - Ám rögtön leleplezi bormérő csalafintaságát is: Csak akkor szorulok a fízre, ha mérekh Phort, azután fizet, én érthe pénzt kérek. Te másszor, Neptúné, nem kell az ithalod, Keserű hasamnak, csak tárcsa asztalod. (395-398) Utóbb egy komikus szcénában Bacchus a poroszlókkal megbotoztatja Itziget a bor vizezéséért, sőt kilátásba helyezi, ha tovább folytatja gonosz mesterkedését, még a szakállát is lemetélteti. Ám az argumentumok folytatódnak a részeges vénasszonyok tanúságtételeivel, kik szerint: Mi jobb izű vallyon a jó borocskánál? Mi becsesebb edény a boros kantánál? Nincs jobb perspectiva a szívó lopónál, Sem jobb ülő szátva a tele hordónál. (451-454) Mihelyt vizet iszom gyomrom háborodik, Lábama Bodroktol ing és tántorodik; A ki vizet iszik, mind el nyomorodik, 19 Uo. 1384-1385. 442