A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GULYA István: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi hálózat jövőjének alternatívái az új évezred kihívásai, a regionális politika és az európai uniós csatlakozás tükrében

forrásokat decentralizáltan osztják el. A feladatok és a közigazgatás koncentrációjától függően vagy megmaradnak intézményfenntartó-koordináló szervként az önkormányza­tuktól megfosztott megyék vagy megszűnnek és helyüket a kistérségek töltik be. Centralizált megyék. Gyakorlatilag a jelenlegi rendszer, választott önkormányzati testülettel rendelkező, de gyenge megyék, erős megyei szintű államigazgatási szervekkel. Stagnálás, a közigazgatási rendszer reformjának elhalasztása. Decentralizált megyék. Régiókat csak a megyei szinten kevéssé hatékonyan megold­ható, speciális feladatokra (pl. területfejlesztés) hoznak létre önkormányzatok nélkül. A megyék erősek, az államigazgatás szerveinek hatásköreit átveszik, forrásokkal jól ellá­tottak. 19 Vizsgáljuk meg, milyen hatással lenne az egyes forgatókönyvek megvalósulása a megyei múzeumi szervezet jövőjére. A centralizáció fennmaradása mindkét esetben a jelenlegihez hasonló állapotot eredményezne a hálózat szempontjából. Forráshiányos fenntartó megyei önkormányzat, az államtól függő források, stagnálás, majd a hálózat finanszírozhatatlansága miatt előbb-utóbb valamilyen formájú felbomlás. A régiós válto­zatban valószínűleg egy regionális ellenőrző-felügyelő hivatal jön létre a megyei múzeumi szervezetek ellenőrzésére, jobb esetben szakmai támogatására. A decentralizált régiók létrehozása esetén vagy fennmarad a megyék, mint tulajdonosok felügyeleti szerepe, vagy felbomlik a hálózat és a kisebb múzeumokat települések, a nagyobbakat kistérségek, vagy azok társulásai tartják majd fenn. Mindkét esetben a régió lesz a felettes szerv, innen lehet pluszforrásokat pályázni. Elképzelhető olyan verzió is, hogy a megyei szintű funkciókkal a jelenlegi megyei múzeumi központok és gyűjteményeik átkerülnek a régióhoz, nagy regio­nális múzeumot alkotva, mely szakmailag támogatja a kis, önkormányzati vagy kistérségi fenntartású intézményeket. A decentralizált megyék megtartanák a megyei múzeumi háló­zatot, hiszen megfelelő forrásokkal rendelkeznek, valamint szükség van éppen a hatalmi jogosítványok leosztása miatt a megyei szintű szakmai ellenőrzésre. A helyi önkormány­zatok gazdasági erejének növekedésével együtt elképzelhető, hogy maga a hálózat felbom­lik, a helyi múzeumok a településekhez kerülnek, de maga a megyei központ a szakmai felügyeleti jogkör miatt fennmarad. A négy lehetséges forgatókönyv megvalósulásának esélyeit mérlegelve meg kell ál­lapítanunk, hogy a jelenlegi kormányzati tervek és szándéknyilatkozatok alapján a decent­ralizált régiók irányába való elmozdulásnak van a legnagyobb valószínűsége. 20 Óvatos kormánynyilatkozatok alapján a regionális önkormányzatiságra való áttérés leghamarabb a következő választási ciklus kezdetére várható, ami a jelenlegi helyzet legalább még 4 évig tartó meghosszabbítását jelenti. A program megvalósításának esélyeit csökkentheti a cent­ralizációban érdekelt államigazgatási apparátus ellenállása, az új rendszer bevezetéséhez kapcsolódó ellenérzések által keltett politikai elégedetlenség, esetleg annak a már említett ténynek a mérlegelése, hogy ilyen rövid idő alatt nem alakulhatnak ki szervesen fejlődő régiók. Mindenesetre a politikai akarat jelenleg a decentralizált, önkormányzati régió létre­hozását támogatja, ami kialakulhat akár egy centralizált régió előzetes életre hívásával is, mivel az hatalmi eszközeivel megkönnyítheti a regionális átalakulást. Feltűnő azonban - hogyha megállapításaink helyesek -, hogy bármelyik forgató­könyv megvalósulása esetén fennáll több-kevesebb valószínűséggel a megyei múzeumi hálózat felbomlásának esélye. A centralizációs politika esetében a működtetés ellehetetle­nülése vezethet a felbomláshoz, míg a decentralizációs törekvések megvalósulásakor a 19 Pálné Kovács /., 2002. 14-17. 20 Lamperth M., 2002. 199-202. 430

Next

/
Thumbnails
Contents