A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GULYA István: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi hálózat jövőjének alternatívái az új évezred kihívásai, a regionális politika és az európai uniós csatlakozás tükrében

csenek Magyarországon ekkora homogén térségek sem történelmi, kulturális, sem gazdasági kapcsolataik alapján. A történelmi Magyarország nagytájait tekintve (Alföld, Felvidék, Erdély, Dunántúl) valamelyest beszélhetünk valódi régiókról, de a vármegyék szintje fölött nem volt tartósan olyan közigazgatási egység, melynek területi alapon komoly bázisa lett volna. Az említett nagytájakon belül persze léteztek gazdaságilag, kulturálisan összekapcsolódó tájegységek, melyeknek népcsoportjai regionális identitással is rendelkeztek, ezek azonban már a kívánatosnak ítélt területméretnél jóval kisebb egységek, nem alkalmasak a közigazgatási régiók megalapozására. Az igazi regionális identitás, belső kohézió kialakulása gyakran évszázados fejlődés eredménye, nem lehet adminisztratív eszközökkel létrehozni.

16 A regionalizálás persze elősegíthető, elsősorban a kulturális örökségre épülő táji identitás megalapozásával, a civil erők önszerveződésének támogatásával, a térségek közötti együttműködések előmozdításával. A valódi régiók így alulról épülnek fel, és alkalmasak lesznek az európai közösség céljainak megvalósítására, ehhez viszont biztosítani kell a „kihordási időt".

17 A térségi kapcsolatok többnyire nem a közigazgatási határok mentén alakulnak ki, ami a szervesen esetleg kifejlődő régiók esetében azt jelenti, hogy valószínűleg nem a mai megyék határai mentén fognak húzódni a régiók határai. Ebben az aspektusban pedig szintén akadémikusnak tűnik az a vita, hogy a megyék területének milyen kombinációja lenne a legmegfelelőbb a régiók lehatárolására.

18 A megyei múzeumi hálózat jövője Amint láthattuk, sem a területfejlesztés, sem a közigazgatás, sem az önkormányzatiság nem igényli a régiók sürgős létrehozását, és az európai uniós csatlakozásunknak sem feltétele. Akkor miért olyan fontos mégis a régió, hogy a megyei intézményi hálózatok, benne a múzeumok jövője szempontjából számolni kell vele? Az alapvető kérdés, ami egyaránt érinti a területfejlesztés, a közigazgatás vagy az önkormányzatiság területét, az államhatalom centralizálásának vagy decentralizációjának kérdése. A hazai történelmi hagyományok, a jelenlegi gyakorlat és a mindenkori államhatalom alapvető elmozdulása a szabályozás és ellenőrzés, ezáltal a túlbürokratizálás irányába nagyobb esélyt ad a központosítás továbbfejlődésének. Az Európai Unióban markánsan jelen lévő Régiók Európája gondolat azonban a decentralizációt szorgalmazza, így a csatlakozás megkönnyítése érdekében érdekünkben áll a túlzott központosítás leépítése. A régió vagy megye kérdéskört e kontaktusba helyezve a következő forgatókönyvek képzelhetőek el: Centralizált régiók. A dekoncentrált államigazgatási szervek túlsúlyával jellemzett, választott irányító testület nélküli régiók. A forrásokat az állam osztja el hivatalain keresztül, a régiók és a megyék egyaránt gyengék, nincsenek eszközeik. Decentralizált régiók. Választott regionális önkormányzatok által irányított területi rendszer, melyben az államigazgatási szervek kezében nincsenek hatalmi eszközök, a 16 A tervezési-statisztikai régiók lehatárolásának kérdései, 2001. 36-37. A regionális és interetnikus kapcsolatok jellemezték például az alföldi és télvidéki területek együttműködését, itt a homogén régiók határait lépték át gazdasági szükségleteik kielégítése érdekében, így ebben az esetben már interregionális együttműködésről beszélhetünk. A Trianoni béke ezt az együttműködést lehetetlenné tette, ekkor újra kellett gondolni a kapcsolatokat. 17 Bokor B., 2001.571-572. 18 Paulovics-Torma A. i. m. 549. Verebélyi Imre nagymegyés koncepciója, melyben a nagyobb (háromnevü) megyék önállóan, a kisebb megyék pedig társulva alkotnának egy-egy régiót, a NUTS-rendszer rugalmasságára hivatkozva egyfajta kompromisszumként megyét és régiót egyaránt ígér, melyek azonban csak egyetlen területi középszintet alkotnának. Verebélyi i. m. 467-468. 429