A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

GULYA István: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei múzeumi hálózat jövőjének alternatívái az új évezred kihívásai, a regionális politika és az európai uniós csatlakozás tükrében

fokozódásával egyre nehezebb lesz összehangolni az iskolai tevékenységeket a múzeumlátogatással. Az összetett, sikeres PR-tevékenység - melybe az említetteken kívül a nyomtatott és elektronikus sajtóval való viszony ápolása, a megfelelő kommunikáció, a múzeum iránt elkötelezett emberek baráti körben, vagy alapítványi formában való összefogása, az interneten való megjelenés minősége, a marketingmunka, a kiadványozás egyaránt beletartozik - komolyan javíthatja a múzeumok imázsát. A jól kommunikáló, látogatott, a közéletben részt vevő, komoly megbecsülésnek örvendő, egyúttal színvonalas szakmai munkát felmutató múzeumnak könnyebb forrásokat találnia eredményes működéséhez, a pályázatokon nagyobb eséllyel indulhat, a szponzorok számára vonzóbb, ráadásul saját fenntartója is jobban megbecsüli, hiszen büszkélkedhet vele. A múzeumok számára ezért szerintem napjainkban a legfontosabb kihívás a közönségkapcsolatok összetett problematikája, aminek kezelésére a korábbi struktúrák és módszerek kevéssé alkalmasak. Ha a múzeumok nem csupán poros raktárak akarnak lenni az elkövetkező években, akkor alapvető változásokra lesz szükség. Átfogó stratégián nyugvó menedzselés képes hoszszabb távon megvalósítani az elképzeléseket, át kell helyezni a feladatok közt a hangsúlyokat, szemléletváltás szükséges a szakemberek körében. Igénybe lehet venni múzeumi és külső szakemberek segítségét, illetve meg kell győzni a fenntartót a változások szükségességéről. Ez azonban már átvezet a fenntartóval való viszony problematikájához, és megyei múzeumi hálózatunk szempontjából az egyik alapvető kérdéshez: lesz-e megye és megyei múzeumi hálózat? A regionális politika problematikája: megye vagy régió? A korábbi megyei tanácsok alá rendelt múzeumi hálózat átalakulásával az 1990-es években bonyolult és meglehetősen problémás struktúra jött létre. A rendszerváltást követő politikai döntések következtében vegyes tulajdonviszonyok alakultak ki a hálózat gyűjteményei és ingatlanai tekintetében. Megyénkben a múzeumi hálózat több karcsúsításon esett át, a kisebb kiállítóhelyek, tájházak döntően helyi önkormányzati tulajdonba kerültek. Komolyabb múzeumi egységek fenntartására akkoriban az önkormányzatok nem vállalkozhattak, így a nagyobb intézmények a megyénél maradtak. A rendszerváltás idején a demokratikus ellenzék pártjai között komoly viták folytak az önkormányzati rendszer kialakításáról, melynek eredményeképpen létrejöttek a meglehetősen felemásra sikerült megyei önkormányzatok. A széles körű feladatellátáshoz ugyanis meglehetősen gyenge forrásellátottságot csatolt a törvény, így a megyéhez tartozó intézményhálózatot saját erőből csak szűkösen tudta fenntartani. Borsod-Abaúj-Zemplén megyét különösen súlyosan érintette a gazdasági és társadalmi átalakulás, az eleve kevés forrást túlzottan sokfelé kellett elosztani, így a múzeumi hálózat folyamatosan alulfinanszírozott volt. A miskolci központban közös gazdasági, kiállításrendező-karbantartó és restaurátor csoportot alakítottak ki a hálózathoz tartozó intézmények feladatainak gazdaságosabb ellátására, a szakmai munkához szükséges pénzek zömét azonban egyre inkább pályázati forrásokból és egyéb támogatásokból kellett a múzeumi egységeknek előteremteniük. Az elmúlt években néhány önkormányzat felismerve a múzeumok helyi jelentőségét a kultúraszervezés és az idegenforgalom területén, felvette a kapcsolatot a fenntartóval a múzeumi egység helyi tulajdonba való átadása céljából, azonban még nem tudtak megfelelő garanciákat nyújtani a megfelelő szakmai működéshez. Mutatkozik tehát némi igény alulról, a helyi önkor426