A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

íme már beértünk egész seregünkkel, A menyasszonyunkkal, a vőlegényünkkel, Násznagy, szószóló ... kedves emberünket, Mind hozzánk tartozó gyülekezetünket. Az Isten megáldja mi vőlegényünket, Egy szép menyasszonnyal gyülekezetünket, Megbírt az Úristen örökké bennünket, Hordozza tenyerén mi életünket. Mennyi bimbó fakad tavasszal a fákra, Mennyi hó száll télbe utazóruhákra, Mennyi vízcsepp csurog vízbe lakó rákra, Jussanak mindketten annyi víg órákra. D/5. Mikor a leányos házhoz megyén legelöl reggel. Jó reggelt kívánunk e ház gazdájának, Vele egyetemben a gazdasszonyának, Hív oltalmazója legyen az urának, Valaki küszöbén jár ki s bé e háznak. Magam is örülök, hogy ily vigasságban Látlak benneteket ily szép mulatságban, Követlek titeket a ... Hogy ide bejöttem ily nagy bátorságban. E/l. Mulató vers lakodalomban. Szerencsés jó estét e ház gazdájának, Csendesen legyenek, míg itt vacsorálnak, Beszélgetésemben ne hátráltassanak, Én muzsikálok most, kurv' anyja cigánynak! Frissek most a jányok, úgy jár, mint a kecske, Ilyenkor azon van, lehetne menyecske! Ha az legényt látja, a sertésnek így szóla: Kuss te, kuss te, mer' ő átugorja. Ha az farsang elmúlik, anyjának így felele, Hajtsad a sertést, mert elesik benne, Mindján tunya, lomha, sepretlen a háza, Taju nélkül csak ritkán van a haja. Ilyenkor csakugyan rátartják magukat, Mert ha az jánynéző nytja ajtajukat,