A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Frissen jár a házba, kiált a mocskára, Kapja az orsóját, ül a guzsalyára. Felele pajtásának, már látom, el nem vesznek, Ma csakugyan fel kell vennem az elöpénzemet, Megért a rétemen a fü, a kasza sem fogja, Egy legény már próbálta, beletört a kocsa. E/2. Vőlegény búcsúzó Ifijú, szólítlak vőlegény nevedre, Kérjed atyádat a nagy Úristenre, Vétkeidet vesse feledékenységre, Hogy soha ne terüljen a te szemeidre. Kedves édesatyám, a te hűségedet, Köszönöm, bocsásd meg hibás vétkeimet, Velem tett atyai hü szeretetedet, A mennybéli Isten áldjon meg tégedet. Kedves atyám s anyám, most megengedjétek, Az Úr balzsamommal kösse be szívetek, Égnek harmatjával öntözze szívetek, A földnek zsírjával tápláljon bennetek. Kedves édesatyám, aki mindenekben, Hozzám hü voltál egész életedben, Legyenek tenéked azért a mennyekben, Angyalok társaid a fényes egekben. Kívánom, sok jókkal áldjon meg az Isten, Adjon egészséget, míg élsz az életben, Ez élet elmúlván, fényes dicsőségben Helyeztessen az Úr királyi székiben. Felső, közép, alsó renden levő hívek, Férfiak, asszonyok, leányok, gyermekek, Tőletek mindnyájan engedelmet kérek, Az Isten maradjon mindnyájan veletek. Kedves pajtásaim, nem felejtelek el, Kérlek, tőlem ti se maradjatok el, Hogy ha mit vétettem, temessétek azt el, Végre oly dologra ti is jussatok el. A mennybéli Isten áldjon meg most minket, Tegye szerencséssé igyekezetünket,