A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

A párjával vigadjon örök dicsőségben, Nyugodjon életük egymás örömében. Az Úrtól áldás mennyből reájuk jöjjön, Sokféle bajok közt ő fejük ne főjön, Fiaknak serege közöttük felnőjön, E szómondásommal beszédem betöltöm. Mikor magyaroknak Zsigmond volt királyok, Akkor Kína közül jöttek a cigányok, Selyem volt mentéjek, nadráguk, dolmányuk, Most is rá vágynának ... 1792 írtam Barsi Filep, decembernek ... C/26. Párta köszöntés vagy koszorú ... Becsülettel felgyűlt nemes frekvencia, Magyarul beszélek, nem vagyok francia, A számba sem volt még ma eszencia, De tudom, hogy most meg lesz a grácia. Egy kívánságom van, ha még azt megnyerem, Az után nem félek, nincs előttem verem, Ilyen szép virágszál sem mindenütt terem, Azért akaratját kibeszélni merem. Az régi bölcsektől helyes volt ez mondás, Hogy nehéz dolog a hosszas várakozás, A menyasszonyunknak kellene nyugovás, Mert hogy elment társa, ő óhajtja, nem más. El is jött az idő, hallgatok e szóra, Mert már tizenegyet elütött az óra, A mi vőlegényünk felfeküdt a padra, Melyért e szemének menni kell a hadra. Akinek vétett ez teljes életében, Most bocsánatot kér általam mindenekben, Ti azért mindnyájan vigadjatok itten, Ők is majd játszanak a padon mindketten. Szabad akaratomra mindeddig jártam, keltem, Egy más oldalamra kedvemre henyéltem, Mindennek szabadon, négy fennen beszéltem, Míg uram nem vala, senkitől sem féltem. 370