A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

De hogy minden dolog a maga végére, ... madár a maga fészkébe, Míglen tőrbe repül, hagy veszedelmére, Ne lehessen semmi jutván várt helyére. Már jó éjszakával itt hagylak titeket, Virrasszon holnapra az Úr benneteket, Vigasztalja szépen bágyadt szíveteket, Már megyek keresni elment kedvesemet. Én, Barsi Filep írta decem. 22-dikén, 1842. D/l. Lakodalmi beszélgetés, 1843. 23. január Kezdetben az Isten valamit teremtett, Hat napokon amik dicső munkákat tett, Valami csak a bölcs mestertől lett, Mindazoknak kegyes gondviselőjeket. Ő ad mindazoknak leheletet, ételt, Ő ad mozgást, erőt, további fenn léteit, Valamit a tenger ő magába benyelt, A kerek ég és föld aminek csak ad helyt. Hogy fennmaradjanak mintegy kézenfogva, Szájának lelkével bölcsen igazgatja, Mindenek dolgát önmaga folytatja, Mit mi végre rendelt, áztat odahajtja. Csillagok az égről egyig lehullnának, Sem a nap, sem a hold ott nem ragyognának, A tenger vizei mind kiszáradnának, Ha Isten kezeitől fenn nem tartatnának. Az embert az Isten, mint remek munkáját, Akire ráhúzta képét és formáját, Különösen őrzi, szereti, mint nyáját, megszerzi ételét, italát, ruháját. Ez világon szegényt, gazdagot ő tészen, A beteg gyógyulást ő általa vészen, A tisztség, az erő ő általa lészen, Minden állapotunk tőle függ egészen. Csak ő igazgatja minden lépésinket, Mint vizek folyását, vezeti szívünket,