A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

Édes násznagy uram, szószóló uram, igen szépen kérem kigyelmeteket, ismét egész szekvenciával jövünk el a kigyelmetek szállására, tartóztassanak kigyelmetek kevés ideig, alkalmatos halasztani. C/8. Mikor a legényes házhoz mennek vissza. Immár visszatértünk az Úr oltalmába, Nincsen semmi hiba a kompániánkba, Megkoronáztattunk az utazásinkban, Szerencsésen voltunk minden dolgainkba. S hogy vígan jöttünk uraim, víg muzsikaszóval, Mert ideje vagyon a vígasságnak mostan, Mulassanak hát kigyelmetek velünk vígan, Legyen az Úr velünk ez mulatásinkban. C/9. Mikor a menyasszonyért mégy a jányos házhoz. Víg lakodalmi nép, vidám mulatságot, Örömet, víg kedvet, kedves nyájasságot, Adjon az Úr nektek jeles vigasságot, Űzzön el tőletek minden komorságot. Elhiggyétek, hogy mink sem enni, sem inni Nem jöttünk hozzátok, sem pedig véteni, De beszédben hosszak nem akarnánk lenni, Mert még ma minekünk vissza is kell menni. Édes násznagy uram, kérem szeretettel, Egész szekvenciával jöttünk ismétlennel, Fogadjon hát minket mostan is szívesen, Hadd köszönhessük meg hűségét kegyesen. Nem kedveskedhetünk sem pénzzel, sem mézzel, De azért nem jöttünk ide üres kézzel, Amit ide hoztunk, küldék tiszta szívvel, Kik ebből részt vesznek, egész egészséggel. C/10. Mikor a legényes házhoz visszamégy, így szólj. Édes násznagy uram, ez jött hozzám szólván, Egy személy jött velünk a kompániában. Dicsértessék Isten hát a mennyországban, Hogy nem fogyott seregünk a kompániában. 359