A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 41. (2002)

TÓTH Arnold: 18-19. századi vőfélyversek egy kisgyőri népi kéziratos gyűjteményben

131. Szent János oszlopa 132. Az igazság napja a napnak oszlopa 1841. 136. Timótheus Titus Oszlopa. Evangéliomból való versek. 142. Salamon Könyvébül versekre 1841. A Kisgyőri kézirat jelentősége A népi kéziratos verseskönyvek kutatása később kezdődött, mint a művelt, iskolázott szerzők kéziratos gyűjteményeinek feldolgozása. Szabó T. Attila és Stoll Béla nagy jelentőségű bibliográfiái

13 elsősorban az irodalomtörténeti szempontból jelentős, a „magas" műveltséghez közelebb álló - vagy arra törekvő - literátus emberek (papok, kántorok, prédikátorok, tanítók, diákok) által összeállított vers- és énekgyűjteményeket tartalmazzák. Míg a 16-18. században ezek a gyűjtemények még elsősorban a müveit emberek alkotásai, addig a 18-19. század fordulóján, majd az egész 19. század folyamán ez a fajta írásbeliség egyre inkább a tanulatlan, ám írni-olvasni már tudó rétegek (parasztok, iparosok, kézművesek stb.) körébe helyeződött át. Ilyen értelemben a kéziratos énekeskönyvek mellett külön kategóriát alkotnak a népi kéziratos énekeskönyvek, melyek zömmel a 19-20. században keletkeztek. Tartalmuk szerint alapvetően kétfélék lehetnek: vegyes gyűjtemények, melyekben jellemzően szerelmes versek és dalok, hazafias költemények, egyházi vonatkozású énekek, lakodalmi és vőfélyversek, apróbb alkalmi köszöntők és emlékversek vannak; vagy tartalmazhatják egy-egy paraszti versíró saját költeményeit.

14 A Kisgyőri kézirat, amely ebben az értelemben vegyes gyűjtemény, minden kétséget kizáróan népi eredetű: falusi környezetben, nehézkesen író, a helyesírást nem ismerő emberek tollából született. Csupán első részének 18. századi egyházi szövegei utalnak olyan szerzőre, akinek kenyere lehetett a betűvetés: az íráskép rendezett, a szóhatárok világosak, a kisbetűs-nagybetűs írásmód következetes, az ékezetek használata pontos. A zömmel vőfélyverseket tartalmazó második részben a szavak összefolynak illetve indokolatlanul szétdarabolódnak, a vers strófái a sorokat nem követik, az ékezetek használata és a helyesírás következetlen, az íráskép sok helyütt kusza és zavaros. A keletkezés kora alapján azt mondhatjuk, hogy a kisgyőri kézirat a korai népi kéziratos gyűjtemények közé tartozik, hiszen 1843-ban leírt anyagának egy része biztosan 18. század végi szöveg. A gyűjtemény két tartalmi egysége közül kétségtelenül a vőfélyversek állnak közelebb a néprajzi érdeklődéshez, így a szövegek bemutatását ezzel kezdjük.

15 A vőfélyverseket és lakodalmi köszöntőket, rigmusokat tartalmazó vőfélykönyv a 18. század végén jelent meg a paraszti kultúrában. A vőfélykönyv a népi írásbeliség egyik legkorábbi, igen gyakori és még a 20. század második felében is élő hajtása.

16 A kéziratos vőfélykönyvek szövegeit határozottan el kell választanunk a 16-18. századi kéziratos énekeskönyvek lakodalmi köszöntőszövegeitől. Míg a kéziratos énekeskönyvek lakodalmi köszöntői általában rövidek, személyes célzatúak, sokszor megrendelésre készültek 13 Szabó T. A., 1934, Stoll B., 1963. 14 UjváryZ., 1960. 111. 15 Megjegyzem, hogy az imádságok, a zsoltárok és egyházi énekek valamint a katekizmus szövege nem érdektelen a református vallási néprajz szempontjából; míg a parasztköltők versei egyaránt számot tarthatnak az irodalomtörténész és a folklorista érdeklődésére. A kézirat teljes feldolgozása, elemzése hosszabb kutatómunkát igényel, jelen tanulmányban csak a vőfélyversek egy (részben már feldolgozott) részével foglalkozom. 16 Küllős L, 1982.597. 339